Miközben az energiaválság és az infláció szorongatja a Nyugatot, a nukleáris Irán réme pedig a Közel-Keletet, a világ egyik leghatalmasabb, ugyanakkor egyre nagyobb tömegek szerint megkérdőjelezhető mentális állapotú vezetője Közel-Keletre látogatott, hogy megkísérelje megerősíteni országa Izraelhez fűződő baráti viszonyát, biztosítsa a palesztinokat a klasszikus kétállami megoldás iránt való elkötelezettségéről, kiálljon az Irán atomfegyverhez jutása elleni harc mellett, illetve több olajért folyamodjon Szaúd-Arábiában.
Izraelbe és Szaúd-Arábiába vezető útja előtt Biden véleménycikket jelentetett meg a The Washington Post hasábjain, melyben látogatásának motivációira igyekezett rávilágítani. Írásában gyakorlatilag bocsánatot kért a két ország felé ellenséges amerikai progresszívektől, és megnyugtatta őket afelől, hogy Közel-Kelet-politikája marad, ahogy van, nem lesz irányváltás.
Caroline Glick izraeli–amerikai újságíró szerint e politikát három fő irányvonal határozza meg: a Szaúd-Arábia és Mohamed bin Szalmán iránti ellenségesség, pénzügyi, nukleáris és stratégiai megalkuvás Iránnal, illetve a palesztinok támogatása Izrael kárára.