A magyar közéletet is megosztja az a felvetés, hogy az ukrajnai háborút valójában az Egyesült Államok vívja Oroszországgal szemben. Ha a kormánypárti politikusok részéről elhangzik ez, a balliberális média azonnal felhördül az ukránok „igazságának elvétele” miatt. Ám, ha reálisan megnézzük, az elmúlt 30 év fegyveres konfliktusainak többségét ilyen eltulajdonított igazságok határozták meg. Jugoszlávia, Afganisztán, Jemen, Szíria, Irak, Ukrajna: csupa olyan szegletei a Földnek, ahol a nagyhatalmi szkander jelentette (és jelenti a mai napig) a miértet az esztelen öldöklésre. Ezekben pedig rendre megtaláljuk az Egyesült Államok magasztos célokba burkolt rendkívül anyagias érdekeit.
Ugyan a perzsa–arab és a síita–szunnita szembenállás is régi ellentétei a történelemnek, az amerikai olajérdekek nélkül nem épülhetett volna fel a modern Közel-Kelet. Amikor 1932-ben ibn Szaúd király létrehozta a mai Szaúd-Arábiát, komoly gonddal nézett szembe: a nagy gazdasági világválság nyomán elfogyott a pénze, amivel az országa területén élő törzseket támogathatta volna, így sürgősen anyagi források után kellett néznie. Bonyolult háttéralkukat követően az amerikai Standard Oil of California szerezte meg az olajkoncessziót, cserébe jelentős mennyiségű készpénzt fizetett előre a királyság megszilárdításához.
Iránban 1919 óta az Angol–Iráni Olajtársaság (AIOC) végezte a kőolaj kitermelését. A rendkívül előnytelen megállapodás idővel kivívta az irániak haragját, és a világháború után törvényt hoztak a vállalat államosításáról. A nagy nemzetközi felháborodás nyomán a CIA és az MI6 egy puccs szervezésével megbuktatta a kormányt, és olyan miniszterelnök került a helyére, aki könnyebben megtalálta a közös hangot a nyugatbarát Reza Pahlavi sahhal.
2022.06.17. (XXVI/24)
