Abortuszháború Amerikában: élet-halál küzdelem a magzatokért

A Legfelsőbb Bíróság június 24-én végül felülbírálta a Roe v. Wade pert.

A Legfelsőbb Bíróságból kiszivárgott információk újfent az abortuszvitára terelték a nemzetközi közvélemény figyelmét. Harry A. Blackmun, a Roe-ítélet értelmi szerzője hosszasan taglalta 1973-ban az abortusz történetét, hiszen a gyermekek megölésének praktikái az ókorra nyúlnak vissza. Ezek madártávlati áttekintése már csak azért is érdemes, mert számos párhuzamot mutatnak a mai jelenségekkel.

A halálosztás ősi módjai

Már Plutarkhosz is számos barbár gyermekáldozatot jegyez fel az ókori időkből, amit például Karthagóban annak pusztulása előtt tömegméretekben gyakoroltak. Több görög filozófus (így Platón és Arisztotelész is) feláldozhatónak tekintette a magzatokat, különösen fogyatékosság és túlnépesedés esetén. A római kultúrkörben Cicero, Seneca és a római jog (12 táblás törvények) is bizonyos fenntartásokkal elfogadta testi fogyatékosság esetén. A császári kor zsarnokságában a 4. századra már működött olyan céh, amely abortusszal foglalkozott – a halott magzatok testrészeit kozmetikai krémeket gyártó mestereknek adták el.

Több forrás a római népességfogyást és a kis családokat is a gyermekgyilkosságnak tulajdonította. Különösen a kislányokat fenyegette a szülői önkény. Bár az i. e. 5. századi hippokratészi eskü részét képezte, hogy „Nem segítek hozzá egyetlen asszonyt sem magzata elhajtásához”, ez a gyakorlatban nem valósult meg.