Most minden előfizetőnknek adunk! Fizessen elő a Hetek nyomtatott vagy online hetilapra a régi áron május 31-ig és spóroljon velünk. Részletek a hetilapban és a https://www.hetek.hu/elofizetes oldalon.
Bár még a szavazatok számlálása véget sem ért, a világ közvéleménye és az ausztrál bürokrácia már kész tények elé állította a nagyérdeműt: a Munkáspárt (ALP, Australian Labor Party) került kormányalakítási pozícióba, és vezetője, Anthony Albanese váltja Scott Morrisont a miniszterelnöki székben. A napokban tartott Négyoldalú Biztonsági Párbeszéd (Quad) találkozóján már ő tárgyalt Joe Bidennel, valamint Japán és India vezetőivel, méghozzá olyan, csöppet sem kis jelentőségű ügyekben, mint hogy miként vegyék elejét annak, hogy az ázsiai-csendes-óceáni térségben az ukrajnaihoz hasonló katonai erőszakra kerüljön sor.
Ausztrália politikai térképének felvázolására nem vállalkozunk, de annyi bizonyos, hogy sajátos helyzet alakult ki, amennyiben a Munkáspárt képviseli a baloldali, progresszív értékeket, mégis alapvetően a vidéki kisvárosi, főleg fiziaki munkából élő rétegekre alapoz, míg a leköszönő miniszterelnök Liberális Pártja (amely kvázi konzervatív erőként működött) a belvárosi jómódúakra számított. Számos szakértő ragadott tollat, hogy kifejezze: a konzervatív oldal nem volt elég karakteres, az ideológiai határmezsgyéken ugrándozott és nem választotta el magát kellőképpen a baloldaltól ahhoz, hogy biztos választói bázist hozzon létre.