Helyette jött a háború, a több százezer menekült, a szétszakadt családok, szétbombázott házak és becsapódó rakéták. A helyzetet tovább súlyosbítja, hogy nemcsak Ukrajnát sújtja ez a drámai válság, hanem bennünket, átlagállampolgárokat is.
Éppen ezért figyeljük értetlenkedve, amikor az online tudósításainkat, exkluzív beszámolóinkat, podcast-beszélgetéseinket és híreinket olvasva megkérdezik tőlünk, hogy melyik oldalnak drukkolunk, melyik oldalon állunk. Az a helyzet, hogy ez nem valamiféle nyomorult mérkőzés vagy sakkparti, ahol szurkolni lehetne bármelyik oldalnak.
Józan ember ma a háború helyett a békéért küzd és „szurkol”.
Azért, hogy a lehető legkevesebb ember haljon meg, ne omoljon össze a gazdaság, ne menjenek csődbe a vállalkozások, ne érjen bennünket még a világjárványnál is súlyosabb csapás. Merthogy ez fenyeget. Végső soron ennek a nagyhatalmi konfliktusnak, üzengetésnek és erőfitogtatásnak az egyszerű kisemberek isszák meg a levét, akiket nemcsak gazdaságilag nyomorít meg egy ilyen válság, hanem az információs-propagandisztikus háborúskodás révén lelkileg is.
Persze a legnagyobb sötétségben világít leginkább a fény. Reménykeltő, hogy az a nemzet, amelyet oly sok- szor leírtak és elhordtak már mindennek, most megmu- tatta, hogy a bajban és szükségben képes emberfeletti segítséget nyújtani nehéz sorsú embertársainknak. Isten óvjon mindannyiunkat!
2022.03.04. (XXVI/9)
