A háborúk dehumanizálódásának érzékletes illusztrációja, ahogyan a Rizikó nevű stratégiai társasjáték ólomkatonákra emlékeztető régebbi bábui a Modern idők című kiadásra nyíl formájú hadtestekké alakultak. E cikkben ehhez hasonlóan eltávolodunk a harcterek borzalmaitól – a katonák, civilek tömegei kis mozgatható bábukká, lecserélhető kellékekké válnak, és előkerülnek a táblát körbeülő játékosok, akik távol a harcoktól biztonságos bunkerekben vagy épp a Kreml falai közt játsszák véres partijukat. Vannak köztük kisebb és nagyobb volumenű személyiségek, egymással versengő vagy alárendelt szereplők is, ám többségük szintén bábú más szereplők vagy éppen a történelem építőmestereinek kezében.
Mindeddig alig ismertük őket, most ők lettek a hurrikán szeme. Epizódszereplők a kelet-európai népek véres küzdelmeiben vagy új államalapítók? Ez is a mostani konfliktus tétje.
A konfliktus kirobbanását okozó két szakadár köztársaság, Donyeck és Luhanszk 2014-ben a Majdan-forradalmat követően alakult meg, és kezdettől fogva rászorult az orosz támogatásra. Donyeck jelenlegi vezetője, Denisz Pusilin 2011-ben a hírhedt orosz szélhámos cégnek, az MMM-nek dolgozott, ami kétes ismertségét azzal szerezte, hogy a világ egyik legnagyobb Ponzi-sémáját (piramisjátékát) alakította ki. Pusilin kezdettől fogva részt vett az elszakadási folyamatban is, ám társaival ellentétben ő katonai ruha helyett öltönyben lépett nyilvánosság elé, és nem is járta meg a harctereket. Részesült is megvetésben emiatt, azonban megnyerő stílusa és jó orosz kapcsolatai egyre feljebb repítették a ranglistán, mígnem Donyeck addigi vezetőjének, Alexandr Zaharcsenkónak pokolgép robbant az autójában és posztját Pusilin vehette át.
2022.03.25. (XXVI/12)
