Tajvan megszállásával a Dél-kínai-tenger gazdag nyersanyagai és a világ legfontosabb tengeri kereskedelmi útvonala fölötti hatalom is Kína kezébe kerülne.(Fotó: Shutterstock / PuzzlePix)
Kína a világ egyik leghosszabb történelmét maga mögött tudó állama és azon kevés területek egyike, ami az újkőkortól az atomkorig fajsúlyos nemzetközi szereplő tudott lenni. Azonban Kína útja nem volt töretlen, sem pedig veszteségektől mentes. A középső birodalom a gyarmatosítás korában prédául esett nemcsak a nyugati koloniális hatalmaknak, de még a sokáig kistestvérnek tekintett Japán Birodalomnak is. A megaláztatás száz éve, vagyis az 1850-től 1950-ig tartó időszak és egy véres polgárháború után azonban a Kínai Kommunista Párt nekilátott, hogy országukat ismét a világhatalmak közé navigálja.
A Mao Ce-tung utáni Kína ügyesen egyensúlyozott a hidegháborúban a két szuperhatalom között. A Teng Hsziao-ping által vezényelt nyitás a szabadpiacok felé, továbbá a világkereskedelembe és a logisztikai-kereskedelmi láncokba való integrálódás Kínát a világ gyártóközpontjává, egy megkerülhetetlen gazdasági partnerré és a világ második legnagyobb gazdaságává tette. Kínát ebben az időszakban a magával törődő, békeszerető és gazdaságorientált kép jellemezte.
Azonban ahogy erősödött a gazdaság, annál inkább elkezdtek előretörni azok a gondolatok a párton belül, amelyek elégtételt akarnak venni a megaláztatás évszázadáért, és ki akarják vívni a Kínának járó tiszteletet a nemzetközi porondon. Ennek a politikának az egyik fő képviselője a harcos forradalmári családból származó befolyásos Hszi Csin-ping, aki rövid idő alatt a párt egyik üdvöskéje lett az általa személyesen felügyelt pekingi olimpia sikeres lebonyolítása után.
2022.03.25. (XXVI/12)
