A konzervatívok politikai vergődése valójában tíz évvel ezelőtt kezdődött, amikor majdnem négy évtized politikai stabilitás után a 2010-es választást követően sem a kormányzó Labour, sem a toryk nem tudtak abszolút többséget szerezni. Ekkorra már a tizenhárom éven át kormányzó baloldal népszerűsége jelentősen lecsökkent Gordon Brown miniszterelnöksége alatt, aki Tony Blairtől vette át a kormányrudat 2007-ben. A Labour dicsfényének megkopása azonban nem hozta automatikusan helyzetbe a konzervatívokat. Bár David Cameron dinamikus vezetőnek tűnt és a parlamentben jó néhányszor „felmosta a padlót” Gordon Brownnal, a közvélemény mégsem szavazott neki abszolút bizalmat 2010-ben. Ennek megfelelően harminchat év után újra koalíciós kormány alakult: a toryk összefogtak a Nick Clegg vezette liberálisokkal. Ez az ütés valószínűleg „benne maradt” David Cameronban és a konzervatívokban is, és ez vezetett a brexitnépszavazáshoz, illetve a további politikai bizonytalanságokhoz.
25 éve együtt - A Hetek jubileumi előfizetői akciójában a nyomtatott és online hetilap csomagra előfizetők között több mint 100 nyereményt sorsolunk ki. A fődíj egy Toyota Aygo X személyautó. Részletek a hetilapban és a hetek.hu/elofizetes oldalon.
David Cameron kormányzásának egyik legjelentősebb problémája, hogy nem volt elég karakteres, és sohasem sikerült maradéktalanul meggyőznie a választókat, hogy nem az Etonban végzett haveri kör, hanem az ország érdekeit képviseli. Ezzel szemben egyre nagyobb népszerűségre tett szert Nigel Farage, akiről – harsány és szókimondó stílusa, ivási és dohányzási szokásai miatt – könnyű volt elhinni, hogy nem az elitet képviseli. A UKIP szárnyalása 2014-ben, egy évvel az általános választások előtt érte el a tetőpontját. A helyhatósági választásokon is impresszív eredményt értek el, az EP-választásokon pedig elsők lettek, megelőzve a Labourt és a torykat is. A konzervatív szavazók jelentős része elindult a UKIP felé, és úgy tűnt, hogy ez a folyamat szinte megállíthatatlan. 2014 őszén két korábbi tory képviselő nyert a UKIP színeiben parlamenti mandátumot.
2022.11.11. (XXVI/45)
