A földgázt már időszámítás előtt az ókori Kínában használták világításra. A bőrtömlőbe töltött gázt egy kis hasadékon keresztül meggyújtották, ami több órán, akár egy egész napon át világított. Később rájöttek, hogy a gázt a lelőhelytől távolabbra is elvezethetik bambuszcsöveken keresztül. A modern korban az USA kezdte el nagyobb mértékben alkalmazni fűtési és világítási célokra. Nemzetközi térhódítása a második világháború után indult meg. A viszonylag bőségesen rendelkezésre álló, jól szállítható energiahordozó hatalmas népszerűségre tett szert. Mind fűtésre, mind villamos energia előállítására jól használható. A megújuló nap- és szélenergiával szemben könnyen szabályozható, bármikor rendelkezésre áll, akár éjszaka vagy szélcsendes időben is. Ráadásul a földgáz a fosszilis energiahordozók közül a legtisztább. Nem csoda, hogy az európai kontinens energiaellátásában meghatározó szerepet kapott.
Az Európai Unió tavaly körülbelül 400 milliárd köbméter gázt használt fel. Az EU-n belüli kitermelés alig haladta meg az 50 milliárd köbmétert, vagyis a gáz túlnyomó része kívülről érkezik. Az EU legnagyobb gázellátója Oroszország (volt), az orosz gáz a teljes felhasználás 40 százalékát fedezte. Az egyes országok gázigénye és orosz kitettsége változó. Az orosz gáz legnagyobb vevője Németország, de a fő fogyasztók között találjuk az olaszokat, a lengyeleket, és természetesen Magyarországot is.
Az EU-t olcsó gázzal ellátó csővezeték-hálózat rendszerét több évtizeden keresztül építették ki. Az orosz gáz négy fő irányból érkezik Európába. Az Északi Áramlat 1 és 2 a legnagyobb kapacitású vezetékpár (évi 110 milliárd köbméter), amely egyben Németország fő ellátója is volt. Az 1-es vezetéken korábban érkező gázt az olajembargóra válaszul az oroszok korlátozták, majd a nyár végére teljesen leállították. A 2-es vezetéket a Krím megszállása után fektették le. Beindítására az utóbbi időben került volna sor, de a háború és a pár napja történt szabotázsakciók ezt jó időre vagy akár végleg megakadályozták.