Az orosz államfő történelmi perspektívában indokolta meg a kelet-ukrajnai régiók („Novorosszija”) orosz kulturális örökségét, hozzátéve: a cári Oroszország idejéből elszakíthatatlan kapocs köti össze az anyaországgal az itt lakó oroszokat. Az Egyesült Államok és az EU is határozottan elítélte a lépést, azt ígérték, hogy további szankciókat fogadnak el, és növelik az Ukrajnának nyújtott anyagi segítséget, miközben a Kreml megismétli azt az annexiós forgatókönyvet, amelyet már 2014-ben a Krím-félsziget bekebelezésekor használt.
Az említett négy terület a Fekete-tengertől északra helyezkedik el, a Dnyeper és a Donyec folyók közötti vidéken. A térségről elsők között a Kr. e. 5. században élő görög történetíró, Hérodotosz tesz említést. A Fekete-tengertől északra éltek a bátor és harcias, nomád életmódot folytató szkíták. Közülük is kiemelkedő szerepük volt az úgynevezett királyi szkítáknak, akik a Dnyeper és a Donyec közötti füves pusztaságon laktak, és a többi szkíta nép felett uralkodtak. Hérodotosz így ír róluk: „A legvitézebb és legszámosabb szkíták, kik a többi szkítát szolgáiknak tartják.”
A görög történetírás atyja szerint I. Dárajavaus perzsa király – aki a Bibliában is szerepel Ezsdrás könyvében mint Dárius, ő engedélyezte a jeruzsálemi Templom újjáépítését – megkísérelte elfoglalni a szkíták földjét. Azonban a királyi szkíták folyamatosan elkerülték a nyílt összecsapást a perzsa sereggel. A csata helyett a felégetett föld taktikáját alkalmazták velük szemben, vagyis mindent elpusztítottak maguk mögött, hogy ne jussanak semmihez, ami hasznos lehetne számukra. Végül Dárajavaus felhagyott a szkíták meghódításával, és visszatért hazájába.
2022.10.07. (XXVI/40)
