Utóbbi hónapokban éles strukturális változások következtek be globális szinten, valamint számos olyan befagyott konfliktus újult ki szinte egyidejűleg, amely a korábbi század óta megoldatlan maradt. A 2022-es év első negyedévével szemben fokozatosan érzékelhető, hogy a Közel-Kelet térsége visszakerül a nemzetközi figyelem horizontjára. Ennek okai többek között az ukrajnai háborúra vezethetők vissza. Elsősorban Oroszország okán figyeltek fel újra a térségre jobban, komoly visszhangot kapott az orosz elnök Iránban tett látogatása, ami mögött alapvetően semmi különös nincs, hiszen a két ország közötti kapcsolatok állandóak, és meghatározzák a térség regionális egyensúlyát, valamint közvetve a térség és az európai döntéshozók lépéseit is. A felfokozott háborús hangulat miatt azonban ez is felértékelődött az európai közvélemény-elemzők szemében, egyfajta közvetlen veszélyként tekintve az orosz–iráni kapcsolatokra.
Az idei évben kibontakozott fegyveres konfliktusokkal és egyre feszültebbé váló globális viszonyok között, valamint a világ minden részéről érkező jelentésekkel páhuzamosan – amelyek hatalmas csapatmozgásokról számolnak be – Teherán és Washington között csendes tárgyalások folynak. Az atomalku néven elhíresült egyezmény újra vitatása már azt követően napiendre került, hogy Donald Trump korábbi elnök elhagyta a Pennsylvania Avenue 1600-at. A 2015-ben aláírt megállapodás nem rendezte teljes mértékben Irán nemzetközi gazdaságban betöltött helyzetét, hiszen az Obama elnök vezette kormányzat alapvetően normalizálni kívánta a kapcsolatokat, de a szankciókat továbbra sem oldotta fel teljesen, viszont nem alkalmazta azokat a regionális patthelyzet feloldása érdekében. Az akkor megszületett egyezmény értelmében Irán lemondott minden olyan jellegű nukleáris fejlesztésről, amelynek végső célja a nukleáris arzenáljának felállítása és fejlesztése lenne, ennek értelmében a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség vizsgálóbizottságait is beengedte az ország területére. Amerika szempontrendszere mellett az Európai Unióé érthető meg a legjobban. A megállapodás alapvetően az Unió egyetlen nagy volumenű globális és nemzetközi sikere, mindemellett jelentősen megkönnyítette a tagországok energiabeszerzésének folyamatát, illetve megnyílt a lehetőség az európai befektetők előtt Irán felé.
A jelenlegi események fényében az Egyesült Államok belátta, hogy jobb egy megállapodást kötni Teheránnal, mint úgy további stratégiát felépíteni a térségben, ami mellőzi a perzsa állammal való rendezett viszonyokat. Érzékelhető, hogy felsőbb szinten a két ország vezetői kevesebbet találkoznak, mint az Obama-adminisztráció alatt. Alapvetően a kétoldalú bizalom és a megismerés hiányát látják egyes megfigyelők a legnagyobb kerékkötőnek, nyilván a számos külső tényezővel párhuzamosan.
2022.09.09. (XXVI/36)
