hetilap

A 2. világháború vége óta ennek keretében tett amerikai lépések jelentős hatással vannak a világ számos országára. A legutóbbi eseteket mi is világosan felismerhetjük, Ukrajnában, Tajvanon és újabban Brazíliában is, viszont az Egyesült Államok ilyen jellegű akciói nem a közelmúltban kezdődtek. A 2. világháború után az uralkodó külpolitikai doktrína az volt, hogy a „dominóhatást” mindenféleképpen el kell kerülni. Ez azt jelenti, hogy a kommunizmus egyik sajátossága, hogy ha valahol megveti a lábát, akkor a környező országok dominóként esnek el, és kerülnek a hatása alá. Annak érdekében, hogy ezt elkerüljék, a valódi demokráciáknak mindent meg kell tenniük, és ebben természetesen az Egyesült Államoknak mint a világ legjobban működő demokráciájának, kötelessége példát mutatni. 

A háború után a CIA fedett akciókkal szinte azonnal elkezdte a befolyásolást, és ennek klasszikus esete volt a Guatemalában elkövetett PBSUCCESS nevű akció, ami 1952–54-ig tartott. A CIA beavatkozása 
lezárta az 1944-ben kezdődött guatemalai forradalmat, és hatalomba segítette Carlos Castillo Armast, aki az első volt az amerikaiak által támogatott diktátorok sorában. 

Guatemala azonban nem az egyetlen példája annak, hogy az Egyesült Államok úgy avatkozik be egy másik ország ügyeibe, hogy ott hosszú távú negatív hatások állnak be. Guatemalával nagyjából egy időben történt Eisenhower kormányának egy másik, máig ható baklövése is, mégpedig Iránban. 1953-ban ugyanis az amerikai titkosszolgálat úgy avatkozott be az iráni politikába, hogy a vallási szereplőket zaklatták, egyes esetekben még az otthonaikat is bombázták, hogy az akkor hatalomban levő Moszadek-kormányzat ellen fordítsák őket. Ezzel kikövezték az utat a sah hatalomba kerüléséhez, amit viszont a 70-es évek végén elsöpört az iráni forradalom, máig ható következményekkel. 

Tovább olvasná?

Ez egy cikk a hetilapból, amit online előfizetést követően belépéssel elér.

Vagy vásárolja meg a lapot az újságárusoknál.

Előfizetek

Belépek