Több mint két hónapja, hogy az egész világot sokkolták azok a képsorok, amikor a Hamász terroristái minden ellenállás nélkül áttörték az izraeli határt a Gázai övezetnél, és fékevesztett öldöklésbe kezdtek a kibucokban. A nácikat megszégyenítő kegyetlenséggel mészároltak le civileket, és hurcoltak el több mint 240 túszt, még most is 138-an vannak a terroristák fogságában.
A Cionista Világszervezet Cionista Kezdeményezések Részlege és a Szochnut létrehozta a „Fény hősei” küldöttséget, amelynek keretében az október 7-i vérengzés túlélői utaznak el szerte a világba, hogy közvetlenül számoljanak be az átélt borzalmakról. Budapesten Almog Holottal és Bar Mizrahival találkoztunk, miközben ellátogattunk a Dohány utcai zsinagógába, majd a Rumbach Sebestyén utcai zsinagógában emlékeztek vissza arra a bizonyos szombat reggelre.
Almog egy közel 500 fős kibucot vezetett közvetlenül a Gázai övezet határa mellett. Az október 7-i reggel is olyannak indult, mint bármelyik másik szombat – azzal a vággyal, hogy most egy kicsit tovább lehet aludni, kezdte a visszaemlékezést Almog. Az, hogy megszólalnak a szirénák, vagy hogy rakéta csapódik be, szinte már a hétköznapjaik részévé vált. Megtanulták és hozzászoktak az abnormalitáshoz, pontosan tudták, mire számíthatnak, és ennek megfelelően rendezték be mindennapjaikat. Éppen ezért meg se kottyant egy szombat reggeli sziréna, ám most valami megváltozott. Október 7-én véget nem érő szirénázás rázta fel Nirim lakóit.