Hans Magnus Enzensberger német író a ’70-es években használta először a tudatipar kifejezést. Az elnevezés arra utal, hogy a média vélemény- és világlátásformáló ereje igazából a gazdasági és politikai hatalom eszközéül szolgál: az ő érdekükben „gyártja” a negyedik hatalmi ág az emberek tudatát, valóságészlelését. Enzensberger a ’68-as nemzedék egyik élharcosa volt, így értelmezése nem mentes a korban divatos marxista hatalomellenes anarchizmustól: a helyzet megoldását a televíziózás emancipálásában látta; szerinte, ha a készülékek adásra is képesekké válnak, a tömegek is aktivizálódhatnak politikailag. Az elmúlt néhány évtized megmutatta, hogy Enzensberger helyzetértékelése mennyire helytálló volt, míg megoldási javaslata mennyire nem.
A CIA összefonódása a médiával már az ügynökség megalakulása előtt elindult. A világháborúról tudósító újságírók és az OSS (Office of Strategic Services) munkatársai között gyakran baráti kapcsolatok alakultak ki. Ezek az ismeretségek megmaradtak azután is, hogy 1947-ben az OSS-t feloszlatták, és létrejött a Központi Hírszerző Ügynökség. A CIA és a média összefonódásának „keresztapája” a hírhedt Allen Dulles, az ügynökség leghosszabb ideig hivatalban lévő igazgatója. Vezényletével 1953-ban útjára indult az Operation Mockingbird, aminek az volt a célja, hogy újságírókat, sőt egész szerkesztőségeket állítson a CIA szolgálatába, elsősorban azért, hogy új ügynököket találjanak, másrészt, hogy meglévő munkatársaknak nyújtsanak fedősztorit. Az újságírói szakmát a vele járó előnyök (utazgatás, kapcsolatteremtési lehetőségek, kérdezősködés) az egyik legjobb álcává tették a kémek számára.
Dulles készséges partnerekre lelt koncepciójához az amerikai sajtó csúcsligájában: Arthur Hays Sulzberger, a New York Times kiadója, William Paley, a CBS elnöke, Henry Luce, a Time és Life magazinokat kiadó Time Inc. vezérigazgatója is a CIA szövetségesévé vált. Az együttműködésben részt vettek olyan orgánumok is, mint az ABC, az NBC, az Associated Press, a Hearst Newspapers vagy éppen a New York Herald Tribune. Az ezt követő 25 évben legalább 400 újságíró hajtott végre valamilyen megbízást a CIA számára, főnökeik tudtával, támogatásával, sőt időnként szándékosan CIA-alkalmazottakat vettek fel, hogy álcát nyújtsanak nekik.