Kovács Sándor évtizedek óta segíti a rászorulókat, de ilyen pusztítást még sehol sem látott.(Forrás: HISZ)
„Mielőtt reggel hazaindultok, imádkozzunk!” – kérte az ukrajnai lelkész a magyarországi szeretetszolgálat munkatársait. Ahogy kimondták az áment, hatalmas robbanást hallottak. Bomba csapódott be a közelben, de szerencsére nem túl közel: nagyjából 5-10 kilométerre a gyülekezeti háztól. A Harkiv megyei keresztény közösségek megedződtek a heves harcok alatt. Volt olyan izjumi gyülekezeti ház, amit találat ért és teljesen kiégett, miközben a hívek az épület pincéjében húzták meg magukat. Kint folyamatosan ropogtak a fegyverek, és ha valamiért kimerészkedtek az udvarra, azonnal tüzet nyitottak rájuk gránátvetőkkel. Kivárták a végét, és bár óriási a pusztítás mértéke, most úgy tűnik, a közvetlen életveszély réme – ki tudja meddig –, de továbbállt. Most másféle veszély fenyeget, ami ugyanannyira halálos, mint egy lövedék, legfeljebb lassabb: az éhezés.
Pontosan ezért érkezett Északkelet-Ukrajnába a Hit Gyülekezete Szeretetszolgálata (HISZ): rengeteg élelmiszert, gyógyszert, háztartáshoz szükséges dolgokat és ruhát vittek a visszafoglalt ukrán régióba. Kovács Sándor, a HISZ elnöke nem ma kezdte – ahogy ő fogalmaz – 35 éve, hogy először megfogott egy ruháscsomagot, és azóta rendíthetetlenül ott van csapatával, ahol a legnagyobb a szükség. Izjum környékén bizony óriási szükség van rájuk: Sándor, aki – szintén az ő megfogalmazása szerint – „sokat látott csataló”, sehol nem találkozott ennyi elgyötört arccal, mint itt: nagyon sokan éheznek és járják az utcákat, hátha belebotlanak segélyszervezetek munkatársaiba. Az orosz csapatokat tavaly ősszel verték ki innen az ukránok, és bár az ottmaradtak örülnek, hogy nem maradtak Moszkva fennhatósága alatt, a régió ellátása finoman szólva sem kielégítő.
Az ukrán hatóságok ezért kifejezetten támogatják a keresztény segélyszervezeteket és velük együttműködő gyülekezeteket. Ebben látják a biztosítékát annak, hogy a segítség tényleg oda érkezik, ahova kell.
2023.02.03. (XXVII/5)
