Fociztak. Szemmel láthatóan ki lehetett venni az Olajfák hegyének tetejéről figyelve, hogy a völgy átellenében fekvő Templom-hegy terén mintegy 8-10 muszlim fiatal rúgja a bőrt. Jókedvű játszmának tűnt így messziről, senki nem háborgatta az önfeledten játszó gyerekeket, habár a feszültség mégis tapintható ezen a néhány száz négyzetméteren.
Van is egy vicc, miszerint ha elcsattan egy pofon a Templom-hegyen, akkor azt az egész világ meghallja. Ha pofon nem is csattant el a napokban, de a pár hete hivatalba lépő nemzetbiztonsági miniszter cipőkopogásának visszhangja elhatott a nemzetközi politika színpadára, ha nem is annyira hangosan, mint azt Izrael kritikusai szeretnék.
Hosszú évtizedek óta az az össztársadalmi felfogás Izraelben, hogy a kormány hivatalos tagjai azért nem látogatnak fel a nemzet fővárosának legszentebb, központi helyére, hogy ezzel elkerüljék a palesztinokkal és az arab világgal való szükségtelen feszültséget, megőrizve azt a status quót, ami meglehetősen igazságtalan mind a keresztényekkel, mind a zsidókkal szemben.