Kik voltak Prigozsin titkos szövetségesei a lázadásában?

„Z senja, senki nem fogja neked átadni sem Sojgut, sem Geraszimovot, sem senki mást. Főleg nem ebben a helyzetben. Nem kevésbé ismered Putyint, mint én, nemhogy találkozni nem fog veled (...), félúton (Moszkva felé – a szerk.) agyonnyomnak, mint egy bogarat.” Ez a beszélgetés Alexandr Lukasenka és Jevgenyij Prigozsin között zajlott le valamikor szombaton délután, nem sokkal később pedig a fehérorosz elnök bejelentette, hogy sikerült jobb belátásra térítenie a Wagner magánhadsereg vezetőjét, aki letett arról a tervéről, hogy Moszkváig vonul, ahol – ha kell, fegyveres erővel – leváltja az orosz reguláris erők csúcsvezetőit: Szergej Sojgu védelmi minisztert és Valerij Geraszimov vezérkari főnököt. De mi vezethetett odáig, hogy Vlagyimir Putyin egyik legszorosabb szövetségese nyíltan fellázadjon és a magánhadseregével célba vegye a Kremlt, nem kis riadalmat keltve Moszkvában?

A szakács sérelmei

Lukasenka elmondása szerint Prigozsin „félőrült” állapotban – folyamatos káromkodás közepette – arról panaszkodott neki, hogy az orosz hadvezetés igazságtalanul bánik a Wagnerrel, ezért elégtételt kell vennie. Ráadásul a fehérorosz elnök szerint a magánhadsereg elégedetlen parancsnokai is komoly hatással voltak a lázadóvezérre, akik „több ezer bajtársuk” halálát voltak kénytelenek végignézni Ukrajnában – ezzel gyakorlatilag elismerve, hogy Oroszország valóban nagy veszteségeket szenved el a harcok során. „Sokáig győzködtem, majd azt mondtam neki: azt csinálsz amit akarsz, de ne sértődj meg rám: felkészítettem egy zászlóaljnyi katonát, és kivesszük a részünket Moszkva megvédéséből. Mert, ha ne adj’ Isten, ez a lázadás végigsöpör Oroszországon, mi leszünk a következők” – árult el további részleteket a Prigozsinnal való tárgyalásáról Lukasenka, aki sokak meglepetésére időlegesen elvitte a show-t Putyin elől, olyannyira, hogy a fegyveres felkelés lezárását követően a fehérorosz vezetőnek szerepe lehet a háborút követő rendezésben is.

Az biztos, hogy a Wagner alapítója már hónapok óta olyan hangnemet engedett meg magának az orosz hadvezetéssel szemben, ami szokatlan egy olyan rendszerben, ahol a háború szó használata vagy a harcokat ellenző vélemény nyilvános felvállalása is hatósági meghurcolást eredményezhet. Prigozsin több alkalommal azzal vádolta meg a védelmi minisztériumot, hogy nem biztosítja számukra a megfelelő hadianyagot, és hogy gyakorlatilag hagyja, hogy a wagneresek odavesszenek a harctéren. Később arról beszélt, hogy Sojguék félrevezetik a Kremlt és az orosz közvéleményt a harcok állását illetően, majd egy június eleji interjúban már egyenesen kijelentette, hogy két hónapon belül ki fogják végezni a védelmi minisztert és a „vodkavedelő” Geraszimov vezérkari főnököt, máskülönben forradalom fog kitörni Oroszországban, akkorák az emberveszteségeik a fronton.