Nem könnyű egy olyan spirituálisan, politikailag, intellektuálisan és kulturálisan vibráló városról pillanatképet készíteni, mint amilyen Jeruzsálem. A Szent Város szentsége ma már csak a láthatatlanra érzékenyek számára egyértelmű, mások inkább vallási és politikai szintre fordítják, inkább alacsonyítják le azt az atmoszférát, ami Jeruzsálemet belengi. Mindenki máshogy és kizárólagosan értelmezi a szentséget, és ez teszi olyan feszültté e helyet. A régi szereplők adottak: a zsidók Ábrahám, Dávid és Salamon örökségét, a tradicionális keresztények Jézus szenvedéstörténetét, a muszlimok pedig Mohamed éjszakai útját látják lelki szemeik előtt, s egyúttal mindannyian prófétai beteljesedésük kulcsának tartják. Újabban más szereplők is színre léptek: a progresszivizmus iPhone-os prófétái, akiknek egészen más, materialista messianizmusból táplálkozó víziója van a városról. A koegzisztencia, a tolerancia, a béke álapostolai – Izraelen belül és kívül egyaránt – még nagyobb bizonytalanságba sodorják ezt az érzékeny státuszú államot, különösen a palesztin nemzeti gyásznak a minden korábbinál intenzívebb felvállalásával.
Most mindenkinek, aki előfizet a Hetek nyomtatott verziójára, online előfizetést is ajándékozunk, amivel már csütörtökönként olvasható a friss újság és a teljes archívum is elérhető! Részletek a Hetekben és a https://www.hetek.hu/elofizetes oldalon.
Minden tavasszal a holokauszt emléknap nyitja Izrael állami ünnepeinek sorát. Országszerte megszólalnak a szirénák, és két percre leáll az élet, hogy a zsidóság szerencsésebb fele megemlékezzen az áldozatokról: nagyszülőkről, unokatestvérekről, testvérekről, talán sosem ismert családtagokról, akiket elhamvasztott a felvilágosult Európa. Ismerve a szokványos anticionista szlogeneket, miszerint „nem a zsidókkal van bajunk, csak Izraellel”, arra számítottam, hogy mind a palesztinok, mind a város nemzetközi látogatói tisztességet adnak e szomorú pillanatnak. Naivnak bizonyultam.
2023.05.19. (XXVII/20)
