Rengeteg nyugdíjas katona is felöltötte az egyenruhát a támadás hírére.(Fotók: Kulifai Máté)
„Én tanítottam meg lőni azokat, akik megtisztították a kibucot, amit láttál” – mondja nekem kiváló angolsággal egy alig 20-21 éves srác, talpig egyenruhában, jegeskávét iszogatva a Gázai övezet közelében fekvő benzinkútnál. Hihetetlennek tűnik, de igaz – Izraelben ez nem meglepő, szinte mindenkinek kötelező a katonaság, a lányoknak éppúgy, mint a fiúknak. Gimi után 2-3 év harci kiképzés, ez az izraeli túlélés záloga.
Katonák vannak mindenhol, szemérmetlenül fiatalok és meglepően vidámak, és ezt szóvá is teszem az egyik lánynak, hogyan tudnak ilyen dráma után mosolyogni? Elmondja, hogy az első napokban zokogva, bénultan feküdtek otthon, nem nagyon tudták feldolgozni, ami történt. Azóta viszont megállás nélkül dolgoznak a hadsereg kötelékében, hogy legyőzzék a Hamászt Gázában. Azt mondja, ez a titka a vidámságuknak: van mit tenni, nem állnak meg, ebben a háborúban győzniük kell.
S tényleg, Izraelben lényegében mindenki akar tenni valamit a nemzetéért: tőlem pár méterre ugyanannál a benzinkútnál például Rona-Lee Schim’on, a Magyarországon is rendkívüli népszerűségnek örvendő izraeli sorozat, a Fauda sztárja álldogál. Amikor rákérdezek, hogy „mi járatban”, nyomban mondja, a hadseregnek segít, az öccse harcol is. Nem ő az egyetlen: szinte minden járókelőnek van olyan rokona, aki valamilyen módon, de fegyverrel harcol az ellenséggel szemben.
2023.11.17. (XXVII/46)
