Kína több mint egy évtizede udvarol a Nyugatban csalódott fejlődő országoknak, a New York Times elemzői szerint most azonban egy másik ázsiai óriással néz szembe a Dél vezetéséért folytatott versenyben. Egy olyan időszakban, amikor úgy tűnik, hogy az Egyesült Államok és Kína közötti újfajta hidegháború keretez minden globális vitát, India ajánlata kétség nélkül vonzóvá válik, hogy híd legyen a Nyugat és a világ többi része között – húzzák alá cikkükben. Míg Hszi Csin-ping G20 csúcstalálkozóról való távolmaradását sokan arra mutató bizonyítéknak látták, hogy Pekinget már nem érdekli a globális világrend alakítása, annál inkább lecserélése, Újdelhi kapva kapott az alkalmon, hogy barátként és hídépítőként lépjen fel.
De honnan is fakad a nagyhatalmi konfliktus a térségben?
A Kína és India közötti határszakasz 3488 kilométer hosszú, azonban a pekingi vezetés sokkal rövidebb határszakaszt tart valósnak, mivel egy hozzávetőlegesen Magyarország nagyságú területre tart igényt az északkelet-indiai területekből. A 90 000 négyzetkilométernyi nagyságú terület már a ’60-as évektől a kínai érdekek célkeresztjébe került. Ez az akkori pekingi vezetés stratégiáját tekintve nem meglepő, mivel ekkor a Szovjetunióval szemben is tartott fent területi igényeket. Az utóbbi eredménye az 1969-es Damanszkij-incidens, előzménye pedig az 1962-es háború Indiával, amely a mai napig ránehezedik a két ország kapcsolataira.
2023.09.29. (XXVII/39)
