A hangulat azóta sem Izrael javára változik, főleg, hogy az Egyesült Államok még valószínűleg a novemberi elnökválasztás előtt szeretne egy békemegállapodást tető alá hozni – legyen az akármilyen káros is Izrael számára. Itt sem az az elsődleges szempont, hogy mindkét fél érdekei teljes mértékben figyelembe legyenek véve, hanem az, hogy Joe Biden még a választások előtt be tudja írni a nevét a történelembe, ha ennek az is az ára, hogy erőszakkal kényszerítik rá Izraelt a feltételek elfogadására.
A hivatalos nyilatkozatokban és a nyugati médiában idézett adatok az izraeli–gázai konfliktusról ugyancsak meglehetősen egyoldalúak.
A támadás után Izrael kegyeleti okokból nem hozta nyilvánosságra az áldozatok fényképeit, sem olyan képeket, amelyek egyértelműen mutathatták volna a rombolást és a mészárlást, amit a terroristák rendeztek. Így aztán a nyugati média úgy döntött, hogy akkor a támadásban nem is sérültek vagy haltak meg ennyien, és a tudósítások átfordultak a palesztinok melletti szimpátia felé – előre becsülték, hogy Izrael vajon hány nőt és gyereket fog megölni a válaszcsapásban, és ezzel a lendülettel arra is felszólították, hogy ne is próbáljon lépéseket tenni a saját biztonsága érdekében.
2024.03.14. (XXVIII/11)
