Végleg leáldozott a német „jelzőlámpa-koalíció” csillaga. Az amerikai elnökválasztást követően, bár nem annak köszönhetően, Olaf Scholz kancellár menesztette kormánya gazdasági miniszterét, azzal az indokkal, hogy „túl gyakran akadályozott törvényeket, rossz indokok miatt”. Ezzel végleg működésképtelenné vált a német kormány, és Scholz bizalmatlansági szavazást kért magával szemben. A helyzet azonban meglehetősen bonyolult, és azzal, hogy ez a kormány lelép, korántsem oldódik meg.
A konfliktus kiindulópontja az az elhatározás a német főáramú politikában, hogy akármennyit nyer is az AfD (Alternative für Deutschland), senki sem hajlandó együttműködni vele, és ezért kvázi mindenki hajlandó bármire. 2021-ben a szociáldemokrata SPD került ki győztesen a választáson, és szinte várható volt, hogy az ugyancsak baloldali Zöldekkel akar majd kormányozni, mintsem a konzervatívnak mondott kereszténydemokratákkal (CDU). A két párt azonban együtt sem tudta hozni a kormányzáshoz szükséges 50 százalékot, így kénytelenek voltak egy harmadik koalíciós partner után nézni. Mivel a liberális, de meglehetősen kapitalista FDP ugyancsak sikeresen szerepelt ezen a választáson, így felkérték, hogy szálljon be a koalícióba. Ennek azonban voltak feltételei az FDP részéről.
A baloldali pártok általában adót emelnek, hogy legyen pénz a programjukban szereplő szociális kiadásokra, és a Zöldek által preferált környezetvédelmi intézkedésekre, valamint arra, hogy a fosszilis energiahordozókról átálljanak a megújuló energiaforrásokra. Az FDP viszont kapitalista szemlélete miatt alapvetően ellenzi az adóemelést, ugyanis az a meglátása, hogy a gazdaságból akkor folyik be magasabb adó, ha a vállalkozásoknak marad pénzük fejleszteni, új munkahelyeket teremteni, és így tovább. Ezt azonban megakasztja az állam beavatkozása, így azt el kell kerülni, és a pénzt a vállalkozásoknál kell hagyni.
2024.11.15. (XXVIII/46)
