A zsidó naptár szerint 2023. október 7-e az őszi ünnepek zárónapja volt, a Szimchát Torá, a Tóra örömünnepe, amely az egymás után következő újév, a bűnbánati gyásznap, az engesztelés ünnepe, a jóm kippúr és az utána következő szukkót, a sátrak ünnepe, a sivatagi vándorlásra emlékező hétnapos időszak lezárását jelenti. A Gázai övezet körüli kibucokban és településeken élők többsége nem vallási ünnepként tartotta ezeket a napokat, hanem családi, közösségi együttlétre készült. Sokan már kora reggel talpon voltak, mások még éppen ébredeztek.
Nem messze tőlük egy sebtében megszervezett szabadtéri elektronikus zenei fesztivál másnapos, álmos résztvevői próbálták kialudni az egész éjjel át pörgő zenei fellépők okozta révületet.
A térség legnagyobb katonai bázisán az ünnepek miatt csökkentett létszámú személyzet szolgált, szinte kizárólag sorkatonák és fiatal tisztek, a legtöbben nők. Előző este az ünnepi vacsorát egy szelfivel örökítették meg, nem tudván, hogy ez lesz az utolsó fotó róluk élve.
Ebbe az álmos, készülődő reggelbe robbant bele a légvédelmi szirénák hangja, amelyet egy-két percen belül követett az eget szinte elhomályosító rakétafelleg. Rövid idő alatt mintegy 1500 lövedéket indítottak, ami elől az előírásoknak megfelelően mindenki a közösségi óvóhelyekre vagy a magánházak védett biztonsági szobáiba húzódott vissza. Úgy gondolták, hogy a megszokottnál ugyan erősebb, de azért nem példátlan rakétahullám lecsengésével visszatérhetnek a napi feladataikhoz. Tévedtek.
Ezúttal ugyanis a rakéták csak a figyelemelterelést szolgálták, amíg a mintegy 2000 Hamász-harcos, egyszerre legalább 15 ponton áttörte a gázai biztonsági kerítést. Alig fél órával később már el is érték a legközelebbi településeket és a Nova zenei fesztivál helyszínét.
„Ezeken a pick-upokon egyenként 10-15 terrorista érkezett, így perceken belül meg tudtak szállni egy-egy települést. Mind automata gépfegyverekkel voltak felszerelkezve, amelyekből egyetlen lövés teljesen le tudta tépni egy kisgyermek fejét – amint azt tragikus módon láthattuk is több helyen” – mondta a Heteknek nyilatkozva Adam Ittah, a déli katonai körzet parancsnoka azon az emlékhelyen, ahová a Hamász terroristái és a fesztivál résztvevői által hátrahagyott – többségében felgyújtott járműveket gyűjtötték össze.
Az amúgy is robusztus autókat, mint amilyen a Dodge Ram is, még tovább erősítették páncélzattal és a platóra szerelt géppuskaállvánnyal. Pontosan ilyen kialakítású járműveket használt az ISIS is Szíriában, és a módszereik is hasonlók voltak, népirtást akart mind a két csoport elkövetni.
„A több száz autó nagy része a terroristákkal és a túszokkal visszajutott Gázába, de mintegy harminc itt maradt, amelyeknek a személyzetét likvidálni tudtuk. Ezeket összegyűjtöttük emlékeztetőként, csakúgy, mint az itt látható motorkerékpárokat is. Ezek kínai gyártmányúak, olyan modellek, amelyek nem kaphatók itt, Izraelben. A Hamász a gázai alagutakon keresztül csempészte be őket Egyiptom felől, Rafahon át az övezetbe” – magyarázza az izraeli parancsnok, aki hozzáteszi, hogy fontos tudni, miszerint „Rafah az oxigénpalack a Gázai övezet számára, ott jut be minden fegyver, tankelhárító gránátok, lőszer, járművek, sőt rakéták is. Ugyanezekben a föld alatti csempészalagutakban tartottak és tartanak ma is fogva, embertelen körülmények között túszokat.”
Október 7-e az iszlám-palesztin terrorizmus történetében is mérföldkő. Míg korábban a „mártír hadműveleteket” egyedül vagy legfeljebb kisebb csoportokban követték el Izrael területén, ez volt az első alkalom, hogy a terroristák hadseregként támadjanak a zsidó államon belül.
A modern terrortörténelem „innovációi” többnyire Izraelen kívül zajlottak. A palesztin Fekete Szeptember kommandója 1972-ben a müncheni olimpián mészárolt, szintén hajnalban törtek rá a sportolókra. Két évvel korábban ők térítettek el és robbantottak fel négy utasszállító gépet Jordániában, az ammani repülőtéren.
Az iráni iszlám forradalom 1979-es győzelme után a teheráni rezsim vezetői létrehozták a legismertebb proxyszervezetüket, a libanoni Hezbollahot. A ma a hírek frontvonalában szereplő terrorcsoport hajtotta végre az első tömeges áldozatokkal járó öngyilkos merényletet az amerikai és francia tengerészgyalogosok bejrúti laktanyája ellen 1983-ban. A teherautóba rejtett hatalmas bomba robbanása több mint 300 embert ölt meg. (Ugyanezt a módszert másolta le 1995-ben az amerikai Timothy McVeigh, aki Oklahoma Cityben egy hatalmas állami épület előtt parkolt le a több mint egy tonna robbanóanyaggal megrakott járművével.)
Az eddigi legtöbb halálos áldozattal járó merénylet a szaúdi Oszama Bin Laden által vezetett al-Kaida nevéhez fűződik, a 2001. szeptember 11-ei támadások célpontja New York és Washington volt.
Erre a véres listára írta fel magát a Hamász, méghozzá dobogós helyre: az egy nap alatt meggyilkolt zsidó áldozatok számát tekintve – még az arab–izraeli háborúkat is ideszámítva – 2023. október 7-e példátlan volt, a holokauszt óta nem érte 24 óra leforgása alatt ilyen csapás a zsidóságot.
A második világháborús borzalmakat idézték a terrorpogrom elkövetőinek módszerei is. Nem pusztán a minél több zsidó meggyilkolása volt a céljuk, hanem a totális megszégyenítés, rituális kegyetlenséggel. Ezért kötözték a családtagokat egymáshoz, mielőtt felgyújtották volna őket. Ezért vágták le csecsemők fejét a szüleik szeme láttára. Ezért hurcoltak győzelmi menetben több száz foglyot Gázába. Ezért vetkőztettek le nőket és férfiakat a településeken és a szabadtéri fesztiválon, hogy megerőszakolják, majd megcsonkítsák és kivégezzék őket. Olyan sok volt a ruhátlan holttest az utakon szétszórva, hogy a megérkező izraeli alakulatoknak halmokba kellett rendezni őket, öntudatlanul is újra alkotva a haláltáborok legborzalmasabb jeleneteit. És ezért rögzítették vagy közvetítették élőben a közösségi oldalakon a terroristák (meg a nyomukban özönlő vérszomjas gázai „civil” hordák) a bestiális bűncselekményeiket, mert – szemben a hasonló borzalmakat elkövető nácikkal – ők úgy gondolták, hogy tettüket a világ elől nem rejtegetni, hanem minél nagyobb közönséghez eljuttatni kell.
Október 7-e mérhetetlen, azóta sem kihevert traumát okozott Izraelben. Az országban mindenütt a még ki nem szabadult mintegy 100 fogoly képe látható. Azok, akik – többségükben a tavaly novemberi túszcsere keretében – kiszabadultak, elmondták, hogy a terroristák a fogságban hol pszichológiai fegyverként használták őket, amikor különféle üzeneteket mondattak velük videóra, máskor meg rabszolgaként bántak velük kényük-kedvük szerint. Ha két hónap alatt ilyen traumák érték őket, mi lehet a sorsa az egy éve fogságban sínylődő mintegy 100 túsznak, akik közül nem tudni, hányan vannak még életben.
A gázai hadművelet egy éve nem volt felszabadító sikertörténet. Bár a Hamász erőinek jelentős részét sikerült megsemmisíteni, a szunnita, az egyiptomi Muzulmán Testvériségből alakult terrorszervezet – amely az „édesgyermek” síita Hezbollahhoz képest inkább csak megtűrt „mostohagyereke” Iránnak, ma is létezik, és még legalább 500 alagúthálózatából is megmaradtak hosszú szakaszok, ahol – élve vagy halva – a túszokat rejtegetik, a Hamász parancsnokaival, köztük Jahja Szinvárral együtt. A túszszabadítási akciók hoztak csodákat és tragédiákat is, miután több foglyot tévedésből izraeli katonák lőttek le, vagy estek áldozatul az alagutakba engedett mérges gáznak.
Ebben a felzaklatott, meglehetősen frusztrált közhangulatban történt változás a nyár végén, amikor néhány nap alatt egyszerre három különböző városban – Teheránban, Bejrútban és Damaszkuszban – hajtottak végre célzott likvidálást terrorvezérek ellen az izraeliek. Közülük a legismertebb a Hamász vezetője, Iszmáil Hanije volt, akivel az iráni fővárosban végzett egy robbanás.
A célzott likvidálások magasabb – sokak által a hírszerzés történetének egyik mesterműveként emlegetett – szintje volt, amikor a Hezbollah több mint 1500 tagjánál robbantak fel azok a csipogók, amelyeket nem sokkal korábban éppen Hasszán Naszrallah utasítására vezettek be a szervezetnél, a megbízhatatlannak tekintett mobiltelefonok helyett. Egy nappal később folytatódott a robbantássorozat, rádió adó-vevők és más mobileszközök detonációjával.
Ezt követte az a hatalmas erejű légicsapás Bejrútban, amelyben egy lakóház alatt, civil élő pajzs mögé rejtett bunkerében végeztek Naszrallahhal. A Hezbollah vezérkarának jelentős meggyengülése azonban nem szüntette meg az Észak-Izraelt ért fenyegetést, ami miatt már közel egy éve több mint 60 ezer izraeli lakosnak kellett elhagynia otthonát.
Miközben megindult a korlátozott szárazföldi akció a dél-libanoni határövezet megtisztítására, lapzártánkkor Irán újabb rakétazáport zúdított Izraelre. Az áprilisi össztűzhöz képest kevesebb, de nagyobb hatóerejű és korszerűbb ballisztikus rakétát lőttek ki izraeli célpontokra, a jelentések szerint azonban ezek sem okoztak jelentős károkat. A kérdés, hogy az ismételt iráni közvetlen támadásra Izrael milyen választ ad?
Mindenesetre az előző évhez képest a különbség már biztosan az, hogy az október 7-ei támadás az őszi ünnepek utolsó napján történt, míg most már az október 2-án kezdődő újév első napján háborúban áll Izrael.