Jézus nem árult zsákbamacskát már első követőinek sem azzal kapcsolatosan, hogy hogyan viszonyul majd hozzájuk környezetük a belé vetett, nyilvánosság előtt is felvállalt hitük miatt: „Nem nagyobb a szolga az ő uránál. Ha engem üldöztek, titeket is üldöznek majd” (János 15:20). Már saját korában is botránykőnek számított személye Izraelben, hiszen sokan nem ismerték fel, nem fogadták el, hogy a bibliai próféciákban megígért Messiás jött el, és annál szenvedélyesebben igyekeztek megszabadulni tőle és követőitől.
A kiüresedett kereszténység történelmének számos fejezete tovább rontotta képviselőinek megítélését, és ebben az sem segített, hogy a hagyományos keresztény irányzatoktól nem állt messze az antiszemitizmus teológiába építése sem, melyből máig nem sikerült teljesen megtisztulniuk. Ebbe a helyzetbe érkeztek meg az Izraelt és a zsidóságot bibliai alapon szenvedélyesen szerető, támogató, zsidó messiást hirdető evangéliumi keresztények tömegei, és az elmúlt évtizedekben növekedésnek indult Jézus zsidó követőinek száma is, melynek kapcsán bizonyos csoportok úgy érezték, alapjaiban veszélyeztetik féltve őrzött identitásukat.
Az izraeli vallásközi szervezet felméréséből és helyi zsidó keresztényekkel való beszélgetéseink során világossá vált: az üldözés, a keresztény jelképekkel kapcsolatos indulatok, támadások nagyon is valóságosak, nemcsak bizonyos szélsőséges háredi (ultraortodox) zsidó csoportok, de muszlimok oldaláról is, ugyanakkor a válságok közepette egyre többen érdeklődnek a Biblia Istene és Jézus személye iránt.
2025.04.11. (XXIX/15)
