„Lassíts le. Tegyél meg egy szívességet, és ne legyél jelen” – fogalmazott Donald Trump, az Egyesült Államok elnöke a rá jellemző határozottsággal, amikor a vatikáni Szent Péter-bazilikában Volodimir Zelenszkij ukrán elnökkel akart egy rövid, 15 perces megbeszélést folytatni Ferenc pápa temetési szertartása előtt, és elkísérte őket Emmanuel Macron francia államfő is. Végül aztán három szék helyett így csak kettőt hagytak a terem közepén a katolikus egyház munkatársai, hogy sor kerülhessen az első személyes találkozóra a két vezető között azóta, hogy Zelenszkijt lényegében kidobták a Fehér Házból február végén egy botrányos sajtónyilatkozatot követően.
Azóta is csak találgatások vannak arról, hogy vajon az ukrán elnök miért gondolta váratlanul jó ötletnek az Ovális Irodában kérdőre vonni az Egyesült Államok alelnökét, majd figyelmeztetni az elnököt – amivel jó időre sikerült elnapolni a küszöbön álló megállapodásokat, és a békefolyamatokban történő előrelépést. Az viszont ma már nyílt titok, hogy Zelenszkijt ezt követően két vezető politikus vette a szárnyai alá: Emmanuel Macron francia államfő és Keir Starmer brit miniszterelnök, akik egyúttal a motorjai annak a Hajlandóak Koalíciója nevezetű európai elitszövetségnek, melynek tagjai készek lennének adott esetben katonai csapatokat is Ukrajnába vezényelni, hogy ezzel segítsék Kijev pozícióit.
S bár a kommunikációs narratíva arról szól, hogy igazából csak azt szeretnék elérni, hogy egy igazságos béke szülessen, tulajdonképpen egész Európa jelenleg egy hosszú évekig elhúzódó Oroszországgal szembeni háborúra rendezkedik be. Az európai kormányok egymás után készítik fel a lakosságot, mit kell majd tenniük, ha egyszer elér hozzájuk is „Putyin inváziója”. Erről szólnak a gigászi mértékű fegyverkezési programok, közös hitelfelvételek, a sorkötelezettség pedzegetett visszavezetése. Európa látványosan háborúra készül, nem pedig békére – hiába próbál Washington jelentős erőfeszítéseket tenni az ukrajnai rendezés érdekében.
2025.04.30. (XXIX/18)
