A National Institutes of Health megbízásából készült 10 millió dollárnyi adófizetői pénzből készült kutatás a pubertásblokkolók gyermekek mentális egészségére gyakorolt hatását vizsgálta. 95 tizenegy év körüli gyermeknek adtak 2015-től kezdődően pubertásblokkoló gyógyszereket, amelyek meggátolták az ebben a korban tipikus fizikai elváltozásokat (így a mellek kifejlődését vagy a hang elmélyülését).

Fizessen elő még az áremelés előtt a Hetekre és spóroljon velünk! Részletek a Hetekben és a https://www.hetek.hu/elofizetes oldalon.

Dr. Johanna Olson-Kennedy, a kutatás vezetője azonban azzal a kiábrándító eredménnyel volt kénytelen szembesülni, hogy semmiféle bizonyíték nincs arra, hogy a pubertásgátlók bármilyen mértékben javítanának a gyermekek mentális egészségén. Természetesen kiábrándítónak azért tekinthette, mert Olson-Kennedy az egyik leghangosabb szószólója az Egyesült Államokban a gyermekek nemváltoztatási jogának és a transzgenderideológiának.

A Los Angeles-i Children’s Hospital egyik vezető beosztottjaként egy igazán kifinomult és rafinált módszerhez folyamodott: kilenc éven át visszatartotta a kutatás eredményeit. A New York Times hozta nyilvánosságra Olson-Kennedy minden tudományos elvárást szembeköpő tevékenységét, aki így kénytelen volt magyarázatot adni döntésére.

Először megpróbálta azzal magyarázni a dolgot, hogy a gyermekek bizonyára a kezelés előtt és után is remek lelkiállapotban voltak. A New York Times azonban rámutatott: a rendelkezésre álló adatok alapján a kutatásban szereplő gyermekek egynegyede depressziós, illetve öngyilkos hajlamú volt a kezelés kezdetekor. Az orvosnő elmondása szerint attól félt, a kutatás eredményét „fegyverként” használhatnák a gyermekek nemiségébe való beavatkozásokat ellenzők, továbbá attól is, hogy egy nap a bíróságon esetleg érvként használhatnák arra, hogy ne lehessen pubertásblokkolókat használni.

Olson-Kennedy etikátlan magatartása még kollégáinál, sőt a transzideológia pártolóinál is kiverte a biztosítékot, mivel – érvelésük szerint – az, hogy nem bizonyított, hogy a pubertásblokkolók javítanák a mentális állapotot, még nem szükségképpen jelenti, hogy ugyanakkor rontanák is. Emellett azt is hozzátették, hogy attól, hogy az eredmények „fegyverként használhatók”, még mindig fontosabb a tudománynak elsőbbséget biztosítani.

A nyomás hatására a gyermekgyógyász megígérte, hogy valamikor majd publikálni fogja az eredményeket. Azt nem tette hozzá, hogy ehhez kell-e újabb kilenc évet várni, vagy adott esetben hamarabb is sor kerülhet rá. Az azonban bizonyos, hogy az orvosnő magatartása miatt a kutatás publikálás nélkül is komoly ellenérvet jelent a gyermekek nemváltoztatásával kapcsolatban. Egyúttal erőteljes jelzés is, hogy ideje lenne megvizsgálni, hogy milyen más tudományos elvárásokat sértenek még meg azok, akik éppen a tudomány nevében kardoskodnak a gyermekek nemiségével való oroszrulettezés mellett.

New York Times/Hetek