Ez egy véleménycikk.

A történelem nem csekély számú tanulságai között a leghangsúlyosabbak pont ezek: a frazeológiák, narratívák összecsapása nemcsak, hogy megelőzi a konkrét háborús történéseket, hanem éppenhogy ezek képesek olyan szintre juttatni az eszkalációt, ahonnan már nem lehet visszafordítani az eseménysort.

Érdemes megnézni, vannak-e olyan vélemények a magyar közéletben, amelyek ezt a dicstelen szerepet töltik be, vagy ezeknek a lehetőségét magukban hordozzák: Széles körben hangoztatott vélemény, hogy Oroszország az egyértelmű agresszor, ezért erkölcsi parancs, és a humánum parancsa, sőt a nemzetközi jog alapján a jogszerűség parancsa az, hogy a megtámadott oldalán kell kiállni. Ezért ebben a háborúban nem lehet harmadik fél. Vagyis a megtámadott oldalán való kiállás kizárja azt, hogy valaki olyan fél álláspontját veszi fel, aki a béke és a béketörekvések oldalán köteleződik el. Csak az egyik oldalon lehet felsorakozni, vagyis egyértelműen az megtámadott oldalán.

Ebben a véleményben nem egy csúsztatás van: de a legfontosabb az, ami szerint a megtámadott melletti kiállás kizárná a békekötés melletti elköteleződést. Ugyanis a harmadik oldal kizárása egyértelműen a szembenállás fenntartását jelenti, ami a jelen háborús logika fenntartását és éleződését jelenti. A jelenlegi háborús logika egyre egyértelműbben és egyre közelebb látható következménye az atomháború. Vagyis annak a hangoztatása, hogy nincs harmadik oldal, nincs békeoldal, erkölcsi alapon ki kell zárni a béke melletti elköteleződést, és az agresszorral szemben kell állni, a leggyalázatosabb háborús propaganda, attól függetlenül, hogy az ilyeneket nyilatkozók ezt átlátják vagy sem.

Egy Kosztolányi-idézet jut eszünkbe erről a helyzetről: „A homo moralis mindig háborúkat indít, forradalmakat szervez, máglyákat gyújt, akasztat, önsanyargatásra, állati robotmunkára kényszerít milliókat, egy szebb jövő ígéretével, melyet még sohase váltott be.” Se szeri, se száma az erkölcs nevében lefolytatott háborúknak, pusztulásának, felépített zsarnoki világrendeknek.

Egy másik vélemény szerint a szankciók célja nem Oroszország békére kényszerítése, hanem a szembenállás alapjául szolgáló identitás kialakítása és értékrend megerősítése. Ennyire őszintén senki nem vallotta még be, hogy a szankcióknak nincs semmi más célja, mint a háborús propaganda, háborús közhangulat kialakítása.

A harmadik vélemény a legkevésbé cizellált, legkevésbé szofisztikált: mivel a Nyugathoz tartozunk, ezért csak a Nyugat véleményét oszthatjuk ebben a kérdésben. Ebben a felfogásban nagyon leegyszerűsödnek az erkölcs tényezői. Nincs semmi másra szükség, csak szervilis engedelmességre. Így festenek a háború propagandistái ma Magyarországon, a Don-kanyar után 80 évvel. 

(Hetek)