Léptünk tovább, és számos kórházi infektológus megkeresése után végre rátaláltunk egy vidéki egyetem virológusára, aki elmondta: szívesen ad interjút, csak ehhez engedélyt kell kérni az egyetem sajtóirodájától.

„Ez a protokoll, mindig megadják” – biztatott.

Ment az újabb interjúkérés az egyetem sajtóirodájának, ahol kérdésünkre arról tájékoztattak: rajtuk nem múlik a dolog, csak nekik minden interjúkérést fel kell küldeniük az ITM-nek, s ha ott rábólintanak, akkor mehet az interjú. „De nem szokott akadály lenni”. Másnap reggel megkaptuk a választ az egyetemtől, miszerint a témában az egyetem nem tud megszólalót biztosítani. 

Sajnálatos, hogy egy tudományegyetem nem dönthet saját hatáskörében arról, hogy munkatársa adhat-e nyilatkozatot vagy sem, ahogy az sem ideális egy járványhelyzet közepén, amikor létfontosságú lenne a széles körű szakmai tájékoztatás, hogy az illetékes állami szerv rendre írásban közli: hogy a témában nem tud nyilatkozót biztosítani.

Így aztán nem marad más hátra, mint felkeresni egy ismerős ismerősét, az egyik hazai tudományegyetem biológus professzorát, egyben járványügyi szakemberét, hogy legyen olyan kedves elmagyarázni néhány dolgot, persze szigorúan név nélkül.

Elsőre egy költői kérdés: kinek higgyünk, ha a teljes hazai virológus szakma, a kormányzati szakértőket is beleértve egyhangúan azt állítja, hogy katasztrófa közelít, ezért még több tesztelésre és megelőző intézkedésre lenne szükség, míg kormányoldalról érzékelhetően egyszerűsíteni igyekeznek a helyzetet, mondván: éljük az életünket, hordjunk maszkot és vigyázzunk az idősekre.

„Egyértelműen a kutatóknak kell hinni, akik azt mondják, hogy egy-két hónapon belül a mutatók felfutása várható”

– hangzik a válasz. A vírus természete és az eddigi külföldi tapasztalatokat egyaránt ezt igazolják: ahol kiengedték a korlátozásokat vagy be se vezették azokat – például az USA déli államaiban vagy Brazíliában –, ott egy nagyon gyors növekedés következett be,

viszont mikor bevezettek egy sor korlátozó intézkedést, akkor csökkenni kezdett a fertőzöttek és elhunytak száma.

„New York államban, amely jelenleg a járvány által leginkább sújtott térség a világon – ám azt se felejtsük el, hogy itt folyik a legszigorúbb monitorozás, azaz könnyen lehet, hogy a 2., 3., 4. helyen álló India, Brazília, Oroszország a valóságban sokkal fertőzöttebb –, szóval New York államban több mint 2 hónapja egy rendkívül következetes intézkedéssorozattal 1 % alá tudták szorítani a fertőzöttséget, és naponta 10-nél kevesebben halnak meg” – emlékeztetett a biológus. 

Ezt az New York-iak nagyon szigorú és fokozatos nyitás után érték el, és jelenleg is folyamatosan ellenőrzik a helyzetet: állandóan mérnek, és csak bizonyos határértékek – meghatározott kórházi leterheltség, védőeszköz-tartalék és a fertőzöttség alacsony terjedési üteme – esetén szabad lazító intézkedéseket hozni. 

„Lehet ugyanis, hogy most mindenhol a fiatalok között terjed a járvány, de csak idő kérdése, hogy mikor éri el az idősebbeket is. 50 éves kor fölött 10 évente legalább 10 százalékos növekedés van a halálozásban. Másrészt az egészségügy terhelése miatt is nagyon kockázatos a lazaság. Ne feledjük: az idősekre vagy az egészségügyisekre is csak úgy tudunk vigyázni, ha mindenki másra is pontosan ugyanúgy vigyázunk”

– szögezte le a kutató.

A megfelelő védekezéshez átláthatóvá kellene tenni a helyzetet, azaz az államnak szerinte még a nyáron meg kellett volna szerveznie Magyarországon a tömeges és ingyenes tesztelést – ez törvény szerinti kötelessége is.

„De nem a mentősökön keresztül, akik régóta túlterheltek, az alapfeladataikat is nehezen győzik. Számos országhoz hasonlóan nálunk is ki kellett volna építeni a tesztelő állomások hálózatát. Az igaz, hogy a gyorstesztnek magas a hibaszázaléka, míg a PCR-nek alacsony, de akkor, mikor a kapacitások határán járunk, a szakma egyöntetű véleménye szerint érdemes a gyorsteszteket is bevetni”

– tette hozzá az egyetemi oktató.

Szerinte elvétve akad jó példa is: a 15. kerületi szakrendelőben a földszinten van egy elkülönített tesztelő állomás és labor, ahol mintát vesznek a beutalt kerületi lakosoktól, illetve rendszeresen szűrik a rendelő dolgozóit is. "Ezt példaértékűnek gondolom, de tartok tőle, hogy az önkormányzatok nagy részének nem áll módjában ezt biztosítani” – jegyezte meg a szakértő. 

A járvány féken tartásának a lényege ugyanis a fertőzöttek minél gyorsabb azonosítása és izolációja volna, valamint az ismert óvintézkedések szigorú betartatása, s az állandó világos kommunikáció.

A biológus szerint – szintén az amerikai mintán okulva – az állam nyári feladata lett volna a megfelelő tesztelő kapacitás mellett a kontaktkutatás megszervezése is, azaz a megfelelő számú személy toborzásának és kiképzésének biztosítása. 

 „A 19 milliós New York államban ma napi 100 ezer tesztet végeznek, és van egy rendkívül átlátható, napi frissítésű információs rendszerük minden lehetséges adattal. Az adatok alapján egyértelműen kimutatták azt is, hogy a feketék és a spanyol ajkú bevándorlók sokkal nagyobb arányban halnak meg koronavírus fertőzésben, mint a középosztálybeliek, s emiatt a szegénynegyedekben tovább növelték a tesztelő állomások számát. Ez mindenhol így van, nálunk is, hogy

a szegénységben, zsúfoltságban élők körében – lakótelepeken, cigánytelepeken – az átlagosnál sokkal nagyobb mortalitás várható, azonban az ő érdekükben semmilyen külön intézkedés itt nem történik”

– mondta a szakember. 

Hozzátette: semmi bizonyíték nincs arra, hogy a kelet-európai országok immunitása akár a BCG-oltástól, akár más okból jobb lenne, mint a többi országé. Az első hullám megúszása szerinte egyedül az ideje korán meghozott kijárási korlátozásoknak és az óvintézkedések betartásának volt köszönhető.

A biológus úgy látja: a koronavírusos újrafertőződés esélye a jelenlegi ismereteink szerint annyira ritka, hogy ez nem befolyásolja érdemben az oltóanyag-kutatási eljárásokat. Azt viszont szerinte sem lehet elég sokat hangsúlyozni, hogy

idén lehetőleg minél többen oltassák be magukat a szezonális influenza oltással.

Arra a kérdésre, hogy a koronavírus virulenciája idővel előrehaladva tényleg gyengül-e, azaz kevésbé betegíti meg az embereket, úgy válaszolt: ez csupán teória, sőt, inkább a vírus erősödéséről voltak eddig helyi beszámolók. 

Mint elmondta, egy RNS-vírus terjedés közben mindig mutálódik, azaz változik az úgynevezett frekvenciája, mivel nem teljesen pontosan másolódik különböző szervezetekben. A vírusnak két fő jellemzője van: a virulencia és az infektivitás.

A virulencia azt jelenti, hogy ha már megfertőződött valaki, akkor mekkora a valószínűsége annak, hogy ő abba belehal. Az infektivitás pedig azt mutatja meg, hogy ha egy fertőzött személy egy nem fertőzöttel találkozik, akkor mekkora az esélye a fertőzés átadásának.

Ezek a jellemzők a különböző mutációk szerint eltérőek lehetnek, és valóban van egy olyan elmélet, miszerint a nagyobb virulenciájú, azaz nagyobb halálozási eséllyel fenyegető mutáció épp a vírus jobb túlélése érdekében szelektálódik, mivel a fertőzött személy az elhalálozása esetén aránylag kevesebb embert tud megfertőzni. Jelenleg nincs bizonyíték arra, hogy a Coviddal is ez történt volna – mondta a professzor.

Megosztaná véleményét másokkal is? A Facebook-oldalunkon megteheti: