Helena Myrstener és Gunilla Hallonsten cikkében azt írta, hogy a “keresztény örökség” alapján a házasság Krisztus és az egyház közötti szövetséget mutatja be, azonban a szerzők szerint egyetlen ember nem tudja betölteni egy másiknak az összes szükségét, ezért az egyház szakíthatna a hagyományos felfogással.

Myrstener és Hallonsten szerint a keresztény hit lényege a szeretet, és lehetséges, hogy a szeretet/szerelem végtelen, ezért nem szabadna szabályok közé szorítani, az egyháznak pedig nyitottabbnak kellene lennie a szexuális sokszínűség elfogadására.

Fontos elismerni, hogy sok ember küszködik a házassággal és annak a kettősségével. Úgy gondolom, hogy mindenki nyer azzal, ha tisztelettudó párbeszédet folytatunk erről”

- mondta Hallonsten, aki azt viszont nem támogatná, ha az egyház megáldaná a poliámor kapcsolatokat.

A cikkhez több felháborodott olvasó is megjegyzést fűzött. Egyikük szerint az egyháznak nem az a feladata, hogy megbékélést hozzon a sokszínűséggel kapcsolatban, hanem hogy az evangéliumot hirdesse.

Az egyházban többen már jobban “elkötelezettek az emberek szexuális szabadsághoz való joga iránt, mint az örökkévaló jóllétük iránt. Isten a szeretet, de ez nem jelenti azt, hogy Isten akarata az, hogy ugyanúgy megáldja a szexuális kapcsolatok más formáit, mint azt, ami a Bibliában le van írva” - írta a kommentelő.

“Nem kellene a svéd államegyháznak elkezdenie beszélni a vérfertőző kapcsolatokról is? Miért ne? A szerelem mindig nagyobb” - írta egy másik olvasó.

Jacob Rudenstrand, a Svéd Evangélikus Szövetség képviselője szerint azonban a poliamoriát az afrikai országokban már megtapasztalták, és sok “sebzett családi kapcsolatot és elhanyagolt gyermeket” eredményezett.

(CNE / Hetek)