A témában részletesebb elemzést is olvashatnak e heti lapszámunkban, amely itt érhető el.

A Hubble egyetlen csillagot, az Earendelnek keresztelt égitestet vette észre egy természeti jelenség segítségével, amely a zoomobjektív használatára hasonlít. Ezt a jelenséget gravitációs lencsének hívják.

Ha a megfigyelés irányában található egy nagy galaxishalmaz, akkor ennek a gravitációs vonzása meghajlítja és felnagyítja a mögötte lévő tárgyakról érkező fényt.

RECORD BROKEN: Hubble observed the farthest individual star ever seen!

This extraordinary new benchmark detected light from a star that existed within the first billion years after the universe's birth in the big bang.

Find out more: https://t.co/2ivkk1iqz3 pic.twitter.com/X7qcijwx24

— Hubble (@NASAHubble) March 30, 2022

Ezek az objektumok általában további galaxisok, de ebben az esetben az Earendel a grativációs lencse egy szerencsés pontjában helyezkedett el.

"Ha a legjobb pontot találjuk el, ahogy ebben az esetben nekünk sikerült, akkor a nagyítás akár ezerszeres is lehet" 

- mondta el Brian Welch, az amerikai Johns Hopkins Egyetem PhD-hallgatója.

A korábbi rekordot a kilencmilliárd fényévnyire lévő Icarus nevű csillag tartotta, ezt szintén a Hubble kapta lencsevégre.

Az Earendel óangol szó, amely hajnalcsillagot vagy felkelő fényt jelent. A Hubble felvételén nem sok a látnivaló, csak egy halvány volt egy hosszú fényíven, amit a Napkeleti Ívnek elnevezett lencse teremtett.

Az Earendel méretében bizonytalanok a tudósok. Legalább ötvenszer akkora, mint a Nap, de a nagyítás pontos arányától függően jóval nagyobb is lehet. Ha csak ötvenszer nagyobb a Naptál, akkor is a valaha megfigyelt egyik legnagyobb csillagról van szó.

A tudósok szerint nagyon valószínű, hogy amit a Hubble észlelt, az valójában egy kettős csillag. Az ilyen párosokban a két objektum egymáshoz közel helyezkedik, ami nagyon gyakori. Ilyen esetekben a páros egyik tagja nagyobb, és ennek a fénye az uralkodó.

(Hetek/MTI)