Ez egy véleménycikk.

Kölcsey nemi irányultságáról szóló téveszméit az egész irodalomtörténész szakma – jobb- és baloldalról egyaránt – szakmai érvek alapján teljes képtelenségnek nyilvánította, de Nyáry Krisztiánt semmi nem tántorítja el, ismét beleállt Kölcseybe.

Ugyan Ferenczy István alkotásáról 178 év alatt senkinek nem jutottak eszébe perverz gondolatok. Nem is juthattak, mert a magyar nemzet nagyjait is megformázó, klasszicista stílusban alkotó szobrász a stílusból fakadóan is törekedett nemzeti nagyságunk tiszteletre méltó ábrázolására.

Ezért is jelenik meg a költő tógában és papirusszal a kezében. Valószínűleg sem az alkotó, aki a magyar szobrászat egyik legnagyobbja, és senki más az elmúlt majd 200 év alatt nem gondolta volna, hogy valaki papirusz helyett valami mást fantáziál a költő kezébe.

És ha már eszébe jut ez a pornográf gondolat, ami a a legközönségesebb diáktréfák színvonalát sem üti meg, ezt még büszkén világgá is kürtöli.

Nem tudni, milyen hajlam vagy affinitás viszi Nyáry Krisztiánt állandóan arra, hogy Kölcseybe beleálljon, de az biztos, hogy ez nem Kölcseyről vagy Ferenczy Istvánról, vagy a tankönyvszerkesztőkről szól, hanem Nyáry Krisztián beteg világáról.