A témával részletesebben korábban megjelent lapszámunkban foglalkoztunk. Egyre több nemzet látja ugyanis úgy, hogy az Egyesült Államok geopolitikai fegyverként használja a dollárt, ennélfogva szorgalmazzák, hogy a kereskedelemben más valutákra térjenek át, hogy védekezzenek a nyomásgyakorlás ellen.

Az egyik legnagyobb londoni központú globális elemzőműhely, a Capital Economics kedden bemutatott átfogó tanulmányában megállapítja, hogy az 1990-es és a 2000-es évek világgazdasági globalizációs folyamata mára véget ért, és a világ két tömbre oszlik:

az egyikben az Egyesült Államokhoz, a másikban a Kínához igazodó országok lesznek.

A folyamatot kísérő érvelés szerint Kína - azzal párhuzamosan, hogy egyre több gazdaságot vonz saját övezetébe - egyre inkább törekszik majd arra, hogy ezen a csoporton belül jüanban számolják el a külkereskedelmi forgalmat.

Több ok is van azonban annak feltételezésére, hogy ez nem gyakorol majd olyan drámai hatást a dollárra, mint ahogy azt sokan jósolják.

Az egyik ok az, hogy jóllehet a vita jelentős része a dollár elsődleges globális tartalékvaluta-szerepére összpontosul, az amerikai fizetőeszköz pénzügyi és geopolitikai befolyása elsősorban a nemzetközi tranzakciókban meglévő domináns súlyából ered - áll a Capital Economics keddi helyzetértékelésében.

A ház idézi a Nemzetközi Fizetések Bankjának (BIS) folyamatos felméréseit, amelyek szerint tavaly a devizapiaci tranzakciók 88 százalékát dollárban számolták el - ez az arány a BIS-felmérések kezdete, vagyis az 1980-as évek óta szinte változatlan -, miközben a kínai jüan súlya ezekben a tranzakciókban alig 5 százalék.
Mindemellett a kínai befolyási körhöz igazodó országok egymás közötti kereskedelmi forgalmának értéke a világkereskedelem 6 százaléka, az amerikai gazdasági szférához igazodó országoké több mint 80 százalék, és az utóbbi országcsoport kereskedelmét túlnyomórészt továbbra is dollárban számolják el.

A Capital Economics tanulmánya szerint Kína magas hazai megtakarítási rátája azt is jelenti, hogy a kínai folyómérleg-egyenleg jelentős többletekre hajlamos, és ez - a Kínában érvényes tőkekorlátozásokkal együtt - szintén az ellen szól, hogy a jüan tartalékvalutaként a dollár komoly riválisává válhasson.

Ahhoz, hogy a kínai fizetőeszköz más jegybankok számára jelentős nemzetközi tartalékként szolgálhasson, Kínának nagy mennyiségű, jüanban denominált, biztonságos, likvid és konvertibilis befektetési eszközzel kellene ellátnia a világot, ehhez azonban arra is szükség lenne, hogy a kínai kormány feladja a hazai gazdaság felett gyakorolt politikai ellenőrzés nagy részét - áll a Capital Economics kedden Londonban bemutatott tanulmányában.

Hasonló következtetésekre jutott friss helyzetértékelésében egy másik tekintélyes londoni elemzőműhely, az Oxford Economics is, "eltúlzottnak" nevezve azokat a kijelentéseket, hogy visszaszorulóban lenne a dollár tartalékvalutaként betöltött globális szerepe. Az Oxford Economics elemzői is azt emelik ki tanulmányukban, hogy a dollár globális pozícióját a tartalékvaluta-szerepnél sokkal több tényező határozza meg, és ezek között kulcsfontosságú a világkereskedelmi forgalom elszámolásán belüli súlya.

A ház kimutatja, hogy a kereskedelmi számlázásokhoz használt fizetőeszközök között a dollár aránya az 1998-2019-es időszak átlagában folyamatosan, gyakorlatilag egyenes vonalat követve 60 százalék körül jár. Az egyetlen kivétel Oroszország, amely már 2008 óta törekszik arra, hogy eltávolodjon a dollártól, de Oroszország "kispályás játékos" a világkereskedelemben: súlya mindössze másfél százalék a globális áru- és szolgáltatásexporton belül - áll az Oxford Economics elemzésében.

(MTI / Hetek)