Interjú Szőke Tímeával, a Budapest100 egyik projektvezetőjével

Mi a fő célja a Budapest100 programnak? 

-    Az egyik célunk, hogy ne csupán épületekkel foglalkozzunk, hanem a benne lakókkal is. Pontosan ez az, ami megkülönbözteti a Budapest100-at más hasonló jellegű kezdeményezésektől. Európa-szerte ünneplik a kulturális örökség napját, de ennek keretében a szervezők kizárólag intézményekkel foglalkoznak, intézményeket nyitnak ki az érdeklődők előtt, és kizárólag építészeti vagy kulturális örökség szempontjából jellemeznek egy-egy épületet. Mi viszont szeretnénk az egészbe a sztorit is belevinni. Ez egy nehéz és egyben érdekes feladat.

Milyen háttérmunkák állnak egy-egy ilyen rendezvény lebonyolítása mögött, mennyivel korábban kell megkezdenetek a szervezést?

-    A kitűzött időponthoz képest 8-9 hónappal korábban kezdjük el a szervezést. 
Legelőször meg kell határoznunk a következő évi témát. A Budapest100 első eseményén, 2011-ben, az akkor 100. születésnapjukat betöltő épületeket ünnepeltük. Ez nagyon jól működött az elején, de aztán elérkeztünk 2016-hoz: az első világháború időszakában nem volt annyi építkezés, nem volt annyi ház, hogy elég legyen egy akkora fesztivál számára, amekkorára már kinőtte magát a miénk. Úgyhogy ekkortól tematikus éveket szerveztünk: volt, hogy a rakpart mentén az összes épületet megkerestük, volt, hogy különböző belvárosi terek körül lévő házakat nyitottunk ki.

Tehát ezeket előre meg kell határozni, hogy adott évben a 100 éves tematikát visszük-e tovább, vagy valamilyen koncepció mentén – mint például a rakpart menti épületek – szervezzük a programokat. Ezekhez aztán elő kell készíteni a kutatást, hogy melyek is azok a házak, amelyek kinyithatnak a közönség előtt. 

Nehéz kikutatni egy-egy épület életkorát?

Az elején nagyon nehéz volt. 2011-ről beszélünk, akkor még nem voltak olyan digitális adatbázisok, ahol könnyen lehetett volna ezeket kutatni. Azért is nehezebb egyébként életkor alapján keresni az épületeket, mert a korábbi időszakokban sem volt ez szempont, inkább építészeti stílus alapján kategorizálták az ingatlanokat.  

Azóta egyre több várossal, várostörténettel foglalkozó kezdeményezés is kinőtte magát Budapesten, számos blognak lett ez a tematikája, vannak ilyen jellegű videórovatok, fesztiválok, és sorolhatnám. Az elmúlt években pedig már a nagyobb intézmények, mint a Budapest Történeti Múzeum vagy a Szabó Ervin Könyvtár Budapest-gyűjtemény részlege elkezdte digitalizálni a saját anyagait, ami szintén nagy segítség a számunkra. Ezekkel az intézményekkel együttműködési megállapodásunk is van. Emellett az elmúlt 10 év során mi magunk is kiépítettük a saját adatbázisunkat, mára ezért sokkal egyszerűbbé vált a keresés. 

Korábban ez konkrétan úgy nézett ki, hogy a kutatóink beültek a levéltárba, és egyesével keresgéltek az épületekről szóló kartotékok között. Száz évvel ezelőtt a fővárosban egy-egy évben 300-350 új házat építettek, ez volt a merítés, ha a 100 éves épületeket akartuk felkutatni. 

Jellemeznél egy-két házat, ami érdekes lehet a látogatók számára, hogy lássuk, milyen lehetőségeket rejt az idei program?

-    Az idei témánk – éppen a 10., ünnepi alkalom miatt – nem egy konkrét építészeti stílusról, területről vagy életkorról fog szólni, bármilyen korú és stílusú épület jelentkezhetett.

Az egyetlen kritérium az volt, hogy olyan házak mutassák be magukat, ahol jó a lakóközösség, vagy van olyan történetük, amit szívesen megosztanák a látogatókkal.

Azért döntöttünk így, mert az elmúlt években, mikor szigorúan behatárolt témák voltak, rendszeresen érkeztek olyan visszajelzések, hogy „az én házam már elmúlt 100 éves, így soha nem fog tudni részt venni a programban”, vagy már a ’60-as években épültek így elég kicsi annak az esélye, hogy az épület 100. évfordulóján még ott fog lakni az illető – feltéve, ha egyáltalán még élni fog akkor. Noha nem feleltek meg a kritériumoknak, sokan szerettek volna csatlakozni a kezdeményezésünkhöz. 

Így arra jutottunk, hogy a saját szülinapunkat úgy ünnepeljük meg, hogy mindenki számára megnyitjuk a részvételi lehetőséget. 

Az eredeti kérdésre visszakanyarodva: ennek köszönhető, hogy az idei programhoz csatlakozott legfiatalabb és a legidősebb épület között 210 év van.

A legrégebbi ház a Király utca 9-ben található, és 1810-ben épült, a legújabb pedig a Metrodom Panoráma lakóparkja a IV. kerületben, amit idén adtak át.

Mindkét ingatlan lakói nagyon lelkesek a Budapest100 projekt kapcsán. A Király utca 9-ben például két ott lakó egyben tulajdonosa is az épületnek, néhány évvel ezelőtt, mikor megvásárolták a lakóházat, saját kezűleg újították fel. Korábban az épület pincéjét szenespincének használták, a helyiség szó szerint beszenesedett az évek alatt. Mesélték a tulajdonosok, hogy heteken keresztül – hol ketten, hol barátok segítségével – lapátolták ki belőle a szenet. Most pedig egy jó kis terem áll az egykori pince helyén, amit saját célokra, baráti körben szervezett találkozókra használnak, gyönyörűen át lett alakítva. 

A Metrodom jelentősége pedig, hogy egy vertikális zöld falat építettek a teljes lakóparkba – ez Magyarországon egyedülálló jelenség.

Már most is szép, de pár év múlva igazi zöld függöny lesz a falakon, mert még jobban látszódnak majd a növények a teraszon. A Metrodomnál a zenés és kézműves programok mellett a tervezők is ott lesznek, akiktől szintén lehet kérdezni a komplexumról. 

Említetted, hogy nem lehet szétválasztani az épületektől a benne lakó embereket és az ő történeteiket. Megneveznél olyan épületeket is, amihez szervesen hozzákapcsolódik egy-egy ismert család élete?

-    Oh, hát végtelen sok van. Igazából nekünk úgy működik a projektünk – ez megint egy kis kulissza mögé való bepillantás lesz –, hogy nemcsak programokat szervezünk egy hétvégére, hanem minden házat külön meg is kutatunk.

Ez nem pusztán építésztörténeti kutatás (mikor épült, ki építette, ki tervezte stb.); hanem van benne egy oral history, egy történetmesélős rész is, ennek következtében szinte mindig kiderül, hogy a háznak volt már egy-két híres lakója.

Ez Budapest belvárosának majd’ minden házára igaz. 

Például az derült ki az egyik házról – nekem az egyik kedvenc sztorim idén –, hogy az Izabella utca 6. szám alatt korábban egy kalaposműhely működött, ami a századforduló éveiben Budapestnek egy nagyon nívós kalapüzlete, műhelye volt. Úgyhogy ennél a háznál az egész program a kalapokról fog szólni: lesz kalapkészítő workshop gyerekeknek, elhívtak egy régi kalaposmestert, hogy meséljen arról, milyen volt egy korabeli kalaposműhely, illetve napjainkban hogy kell elképzelni egy hasonlót - mennyit változott az idő előrehaladtával. Természetesen vannak híres családok is, például az egykori Goldenberg család az Arany János utcában. Az ő raktár-épületükből mára levéltár lett, innen indult egy egyébként az Budapest100, ez volt az első 100 éves ünnepelt objektum.

A Szilágyi Dezső tér 4-ben pedig egy nemzetközileg elismert indiai festőnő élt, így ennél a háznál a hétvégén egy művészettörténész beszél majd az ő munkásságáról.

A programok tehát igen sokfélék: kezdve az akadémikus megközelítéstől a végtelen cukiságig, mint a gyerekkalap-készítés. 

2013-ban a The Guardian beválogatott titeket a kontinens legérdekesebb programjai közé, az alábbi kommenttel: „Zseniálisan egyszerű koncepció. Csodálkozunk, hogy más városok még nem követték a példáját.” Tudok olyanokról, akik azóta adaptálták a kezdeményezéseteket? 

-    Őszintén szólva mi magunk is felkaptuk a fejünket, amikor így méltattak bennünket, meglepődtünk. Aztán az évek során bennünk is felmerült, hogy ez a program, amin mi évek óta dolgozunk és finomítgatjuk, miért ne működhetne máshol is? Az EU-nak van egy városfejlesztési támogatási rendszere, melynek keretében ki szoktak választani olyan jó gyakorlatokat, amit szerintük más városoknak is érdemes lenne megfontolni. 

2017-ben a Budapest100-at is kiválasztották mint városfejlesztési-urbanisztikai jó gyakorlat, aminek eredményeképp egy kétéves projekt keretében 6 különböző városnak próbáljuk meg átadni a tudásunkat és módszertanunkat

- nyilván a helyi környezethez, a helyi értékekhez adaptálva, hogy egy nagyon hasonló jellegű fesztivált hozzanak létre a saját településükön. 

Vannak már sikertörténetek ennek kapcsán: például az egyik partnerünk Gyergyószentmiklós, ahol jelentős az örmény örökség. A mai napig jelen van az örmény kisebbség a városban, ők például erre hegyezték ki a programot; egyrészt szerették volna az örményeket jobban bevonni a város életébe, másrészről pedig a többi városlakóval is meg akarták osztani azt, hogy milyen kulturális értéket adott a városnak ez a népcsoport. Tavaly ősszel szervezték meg a projektjüket, és nagyon jól sikerült. Gyergyószentmiklós mellett partnerünk még a finnországi Pori, a spanyolországi Plasencia, Varazdin Horvátországból és Varsó egy városrésze, Targowek is.

Úgyhogy a budapesti kezdeményezés mostanra már mondhatjuk, hogy nemzetközivé nőtte ki magát. 

Milyen várakozással néztek a hétvége felé? 

-    Én már nagyon várom, szerintem szuper jó lesz. Jó látni, ahogy a finisre minden összeáll:

több mint 50 helyszín, több mint 150 önkéntes, több mint 50 háznak a lakói összekapcsolódnak egy szerves egységbe. 

Nyilván a vírus miatt kevesebb látogatónk lesz ahhoz képest, ami volt a korábbi években, de igyekeztünk ennek megfelelően alkalmazkodni a körülményekhez. Számos programunk kültéri, betartjuk az előírásokat, mindenhol lesz maszk, kézfertőtlenítő, figyelünk a távolságtartásra, az önkénteseink pedig koordinálják, hogy egyszerre hány ember tartózkodhat a belső tereken.

Ezeket szigorúan vesszük, hogy mindenki biztonságban érezhesse magát, hiszen a legtöbb lakó, aki érdekes sztorikat tud mesélni, időskorú – akárcsak a látogatók vagy az önkénteseink egy része. Rájuk nagyon kell vigyáznunk.