Biden telefonhívásai „aligha az utolsó szót jelentették a kormányzat Izraellel kapcsolatos álláspontjában. A lényeget ez után fogjuk hallani”
– írja Glick az Israel Hayom című lapban megjelent írásában.
A neves konzervatív publicista felhívja a figyelmet arra, hogy az amerikai elnök a terrorhullám kezdetén kifejezte ugyan támogatását Izrael önvédelmi harca mellett, és az ENSZ Biztonsági Tanácsában is megakadályozta az Izraelt elítélő nyilatkozat tervezetet,
ám a konfliktus elhúzódása miatt a washingtoni vezetés egyre türelmetlenebb lett.
Biden a negyedik telefonhívásában, május 19-én már nem beszélt Izrael önvédelmi jogáról, hanem ultimátumot intézett Netanjahuhoz, hogy sürgősen – még aznap – jelentős mértékben csökkentse az „eszkalációt”.
Az izraeli miniszterelnök ugyan jelezte, hogy nem „stopperrel a kezében” méri a védelmi hadművelet időtartamát, de a tűzszünet 24 órával később mégis megszületett, Washington elvárásai szerint.
A tűzszünet bejelentését követően Anthony Blinken amerikai külügyminiszter közölte, miszerint az elkövetkező napokban a Közel-Keletre utazik, hogy segítsen a felek között „a jobb jövő kiépítésében”.
Mire számíthat Izrael a megújult amerikai közvetítésekből? – teszi fel a kérdést Caroline Glick.
„Biden jelenlegi, Izraellel kapcsolatos politikája három olyan elemre épül, amelyeket az amerikai kormányzat már a Hamasz rakétaoffenzívája és az arab-zsidó vegyes lakosságú városokban kirobbant zsidóellenes pogromok előtt eldöntött”
– írja Glick, aki szerint ezek a lépések egyértelműen sértik Izrael biztonsági érdekeit.
1. Az Iránnal Bécsben felújított atomtárgyalások során az amerikai kormány jelezte, hogy kész a gazdasági szankciók feloldására.
„Washington azáltal, hogy nyomást gyakorolt Irakra és Dél-Koreára a befagyasztott több milliárd dollár összegű iráni olajbevétel felszabadítására, jelezte Teheránnak – valamint az általa működtetett terrorszervezeteknek, így a Hamasznak is –, hogy a Biden-kormányzat feladta az Izraellel és a mérsékelt szunnita államokkal való stratégiai szövetségét” – állítja az izraeli elemző.
Hasonló jelzésként szolgált az, hogy az Egyesült Államok újraindította az ENSZ palesztin menekült szervezetének (UNRWA) és a Palesztin Hatóságnak a támogatását.
„Ez segített a Hamasznak abban, hogy meggyőzze az izraeli arabokat a terrorkampány támogatására, mondván, nem kell szankcióktól tartaniuk, akkor sem, ha pogromokat indítanak a zsidó szomszédjaik ellen és nyíltan elfogadják képviselőjükként a gázai terrorszervezetet”.
2. A második figyelmeztető jel Izrael számára az volt, hogy Biden a Közel-Kelet ügyében felelős kulcspozíciókba – a Nemeztbiztonsági Tanácsba, a külügyminisztériumba, a védelmi minisztériumba és az amerikai hírszerzési ügynökségekbe –
olyan személyeket nevezett ki, akik nyíltan bizonyították Izrael-ellenes álláspontjukat.
A külügyminisztérium Izraelért és a palesztin ügyekért felelős államtitkára, Hady Amr kinevezése előtt Izrael-ellenes aktivista volt, számos olyan nyilatkozatot tett, amelyekben védelmébe vette a palesztin terroristákat, köztük a Hamaszt is.
Hasonlóan barátságtalan lépés volt Colin Kahn védelmi államtitkár kinevezése is.
3. A harmadik tényező, ami Biden Izraellel kapcsolatos politikáját meghatározza, a Demokrata Pártban uralkodó politikai hangulat.
„A radikális demokrata képviselők a kongresszusban a konfliktus első pillanatától kezdve példátlan Izrael-ellenes hangulatkeltésbe és akcióba kezdtek.
Rashida Tlaib, Alexandria Ocasio-Cortez, Cori Bush és mások antiszemita kijelentéseik során ’apartheid államnak’ bélyegezték Izraelt, és kijelentették, hogy a zsidó állam nem tekinthető demokráciának, mert ’az apartheid államok nem demokráciák’”.
Egyetlen felelős demokrata vezető nem ítélte el ezeket a szélsőséges kijelentéseket, sem a szenátusi többség vezetője, Chuck Schumer, sem pedig Nancy Pelosi kongresszusi házelnök, és maga Joe Biden sem.
Sőt az elnök detroiti beszédében „nagy harcosként” méltatta a palesztin származású Rashida Tlaibot, és azt mondta, hogy „tisztelem az ön intellektusát, tisztelem a szenvedélyét és tisztelem azt, hogy szívén viseli oly sok ember érdekét”.
A radikális demokraták nyomására Gregory Meeks, a képviselőház külügyi bizottságának elnöke bejelentette, hogy
kezdeményezi a 735 millió dolláros amerikai rakétaszállítás felfüggesztését Izrael számára, holott ezt korábban soha nem vétózták meg a demokrata politikusok.
„Meg kell jegyeznünk, hogy Meeks-t eddig Izrael-párti képviselőként tartották számon” – emlékeztet rá Caroline Glick, aki szerint Izraelnek szembe kell néznie az alapvetően megváltozott körülményekkel.
„Ezért Izraelnek olyan nemzeti stratégiára van szüksége, amely abból indul ki, hogy a Biden-kormányzat az Egyesült Államok Izrael iránti hagyományos támogatását olyan politikával cserélte fel, amely az ellenségei támogatására épül”
– szögezte le elemzésében az izraeli publicista.
(Israel Hayom/Hetek)