Amiatt is érdekes a film, mivel manapság sok szó esik iskolai erőszakról, leszakadó térségekről, nehéz sorsú fiatalokról és felnőttekről, köztük pedagógusokról is. S hogy miért tartanak ki diákjaik mellett, miért folytatnak értük szélmalomharcot annak ellenére is, hogy a többi pedagógus sem becsüli erőfeszítéseiket?

„Valószínűleg azért, mert én is deviáns vagyok”

– válaszol ironizálva Ági, a film egyik kulcsfigurája, egy Békés megyei szakképző iskola igazgatónője.

A film szereplői az iskola tanárainak és diákjainak egy csoportja, akik egy önismereti és motivációs tréningre szánják rá magukat, s ezt követi végig elképesztő tapintattal a kamera, számtalan hétköznapi szituációval tarkítva. A rendező elindított egy helyzetet, és csupán hagyta, hogy kibontakozzanak az események. A tanárok a fiataloknak akartak a tréninggel segíteni, hogy kezdjenek az életükkel valamit, leküzdve a céltalanságot és motiválatlanságot.

A címadó mondat – Csak családról ne – az egyik csoportülésen hangzik el, amikor a diákokat a gyerekkorukról kérdezik, mire azok teljesen kiborulnak, hogy csak erről ne. 

Egyéni beszélgetésekből derengenek fel az elképesztő élettörténetek, bennük drog, prostitúció, börtönben ülő szülők, számtalan iskolaváltás, magány. Egy 16 éves forma kislány hónapok óta egyedül él otthon, anyjáról és három idősebb testvéréről semmit se tud. Egy 17 éves fiúnak már féléves gyermeke van, ő maga félárva, 13 testvérével együtt került nevelőotthonba, anyja börtönben, a fiúból pedig dől a szitok és a harag. 

Terveik, ha vannak, azok sem épp felemelőek: az egyik lány Svájcba szeretne visszamenni prostituáltnak, míg egy fiú kimenne Franciaországba idegenlégiósnak. Mindez a tréningek alatt derül ki róluk – a fiatalok ugyanis, bár sokat lógnak együtt, nem beszélnek magukról, s megrázóan pozitív erővel hat rájuk, amikor életükben először olyan felnőttekkel beszélgethetnek, akiket érdekel a véleményük és a sorsuk. A tréningek végére egész más arcok néznek a kamerába, az egyik résztvevő ki is mondja: ne más csoportokkal folytassák a tréninget, hanem velük.

 „Magukat vártuk, hol voltak eddig?”

– kérdezi az egyik lány a film hétköznapi, de annál beszédesebb zárójelenetében.