8 pontban az iráni légitámadás tanulságairól:

1. Április 13. éjjel október 7-e ellentéte volt: A fél évvel ezelőtt minden szinten elkövetett hibákkal szemben, amelyek lehetővé tették a Hamász invázióját, Izrael – az USA és a regionális szövetségesek jelentős hozzájárulásával – most felkészült az iráni támadásra. A hírszerzés információi pontosak voltak arról, hogy mi készül és hatékonyan felkészültek a támadásra. A hadsereg, különösen a légierő és a pilóták felnőttek a kihíváshoz, teljesítve ezzel azt a kötelezettségüket, hogy polgárait megvédje az ellenséges agressziótól.

2. A számok alapján: Az IDF szerint Irán 170 drónt lőtt ki Izraelre - ezek közül egy sem érte el az izraeli légteret, mindegyiket elfogták órákig tartó útjuk során. Irán 30 cirkálórakétát is kilőtt, amelyek közül néhány állítólag 1000 kilogrammos (1 tonnás) robbanófej hordozására alkalmas. Az IDF szerint ezek közül egy sem érte el az izraeli légteret, mindegyiket már korábban, a kétórás repülési útjuk során elfogták, 25-öt közülük az IAF.

Végül, és ami a legdrámaibb, Irán 120 ballisztikus rakétát lőtt ki Izraelre - és tette ezt azt követően, amikor az ENSZ-nek már hivatalosan azt mondták, hogy az Izrael elleni katonai akció "befejeződött".

A néhány perces repülési útvonal alatt szinte mindet semlegesítette Izrael nagy hatótávolságú Arrow légvédelmi rendszere. Csupán néhány kerülte el az izraeli védelmet, és csapódott be a dél-izraeli Nevatim légibázisra, ahol az F-35-ösök állomásoznak, az IDF szerint kisebb károkat okozva az infrastruktúrában. A kifutópálya nem sérült, és a vadászgépek működését sem befolyásolta.

3. Az amerikai szövetség pozitívumai: A Netanjahu-kormány és a Biden-kormányzat közötti kapcsolatok egyre feszültebbé váltak a több mint hat hónapja tartó izraeli háború során, amelynek célja a Hamász felszámolása a Gázai övezetben: az USA nyíltan kifejezte elégedetlenségét a civil áldozatok száma és a szerintük nem megfelelő humanitárius segélyek miatt. A Fehér Ház elutasította tovább az IDF terveit egy nagyobb szárazföldi offenzívára a Hamász utolsó erődjében, Rafahban, az elnök pedig személyesen és politikailag is bizalmatlan a miniszterelnökkel szemben.

A várható iráni légicsapás előtti napokban azonban az USA Izrael védelmére kelt.

Diplomáciai úton igyekezett elrettenteni Iránt, a védelmi akció előkészítése során szorosan egyeztetett Izraellel, kiküldte a CENTCOM vezetőjét, megosztotta egymással az információkat, aktiválta a regionális szövetségeseket, és mozgósította saját erőit. Amikor a támadás megkezdődött, az amerikai hírszerzés döntő szerepet játszott abban, hogy Izrael, valamint az Egyesült Államok és a regionális partnerek - többek között Jordánia - rendkívül hatékony választ adhassanak. Az évekig tartó katonai felkészülés, koordináció és számtalan regionális gyakorlat meghozta gyümölcsét.

4. Az amerikai együttműködés korlátai: Joe Biden amerikai elnök azonban a sikeres védekezés után 25 perces telefonbeszélgetésük során állítólag azt mondta Benjamin Netanjahu miniszterelnöknek: "Megkaptad a győzelmet, most fogadd el ezt a győzelmet", és arra kérte, hogy ne válaszoljon katonailag.

Azt is világossá tette Biden, hogy a Izrael figyelmen kívül hagyja ezt a tanácsot, az Egyesült Államok - a szombat estével ellentétben - nem fog részt venni Izrael oldalán. Amerika a jelentések szerint azt is világossá tette, hogy előzetes figyelmeztetést akar Izraeltől a damaszkuszihoz hasonló minden jövőbeli légicsapásról - elég korán ahhoz, hogy beleszólhasson a döntésbe.

Az Egyesült Államok hibának tartja a Forradalmi Gárda tábornoka, Mohammad Reza Zahedi likvidálását, és ellenezte volna azt, ha előre tudott volna az akcióról. Egyes izraeli tisztviselők azonban fenntartják, hogy Zahedi rendkívül értékes és szükséges célpont volt, mivel ő volt a legmagasabb rangú iráni katonatiszt volt Szíriában és Libanonban, aki felelős az Izrael elleni terrorizmus külföldi megszervezéséért.

Izrael már korábban is célba vett magas rangú iráni tisztviselőket, köztük az iráni atomprogram "atyját", Mohsen Fakhrizadehet, ráadásul iráni földön - anélkül, hogy a szombat esti válaszlépéshez hasonlót kiváltott volna.

Most az iráni reakció részben annak következménye, hogy Izrael elrettentő képessége az elmúlt több mint egy év során meggyengült, különösen az október 7-i kudarcok miatt.
Szombat este Izrael az USA és más szövetségesek közvetlen, aktív és döntő fontosságú részvételével védte meg magát. Most a szuperhatalom benyújtja a számlát, mondván Washington jobban érti Izrael érdekeit, mint maga Izrael, miközben saját és más szövetségesei érdekeit is szem előtt tartja.

5. A siker mélyreható korlátai: Biden ugyan üdvözölte Izrael "figyelemre méltó védekezőképességét", és kijelentette, hogy Izrael "világos üzenetet küldött ellenségeinek, hogy nem fenyegethetik hatékonyan Izrael biztonságát", mégis nyilvánvaló, hogy Izrael ellenségei nem olvasnak ki ilyen "egyértelmű üzenetet" a történtekből.

A Hezbollah továbbra is szilárdan tartja magát az északi határon túl. Még nem egyértelmű, hogy milyen megfontolások alapján tartózkodott szombaton is attól, hogy beszálljon, például precíziós irányítású rakétákkal, amelyre Izraelnek nincs megfelelő védelme. De közben a Hezbollah folytatja a szinte könyörtelen konfliktust, és sok tízezer izraelinek egyelőre reménye sincs arra, hogy belátható időn belül biztonságban visszatérhetnek az északi határ menti otthonaikba.

A jemeni huszikat sem sikerült kiiktatni az elmúlt hónapokban, ők továbbra is Irán által irányított, elszabadult proxyhadseregként működnek.

A Hamász meghúzta magát a Gázai övezetben, katonai erejének negyede és vezetőségének nagy része sértetlen, ezért nem is érdekli őket a túszalku, hanem bíznak abban, hogy túlélik a háborút, majd újjáépíthetik és felfegyverezhetik a katonai és terrorgépezetüket.

Ezért Biden állításával ellentétben az átütő sikerű védekezés nem jelentett győzelmet Izrael számra, ahogyan az iráni vezetés is nyilvánvalóan nem tekinti vereségnek a szombat esti támadást.
Teherán minden bizonnyal számított arra, hogy jelentős károkat okoz a drónok és rakéták régóta előkészített kombinált támadásával. A katonai siker elmaradása ellenére mégis siker számukra az, hogy ők támadtak először, miközben Izrael éveken át folyamatosan azzal fenyegetőzött, hogy célba veszi Irán nukleáris létesítményeit. Bár Izrael valóban számos műveletet hajtott végre az ajatollahok nukleáris programjának visszavetése érdekében, mégis Irán lépett először. 

Elégedetten nyugtázta Teherán azt, hogy a sokat hangoztatott támadás előtt napokon át képes volt megrettenteni az izraeli közvéleményt.

És most azt állítják, hogy új helyzet állt elő, ezért előre figyelmeztettek arra, hogy az iráni területre, köztük a nemzetközi diplomáciai létesítményeire mért jövőbeli izraeli csapásokra ismét iráni megtorló csapásokkal fognak választ adni Izraellel szemben.

Ez a merész hangvétel jelzi, hogy a szombati támadás, bár nem tudott jelentős károkat okozni Izraelben, nemhogy elrettentette volna, hanem inkább felbátorította Iránt. Ezt mutatja az is, hogy nem csak Izraelt figyelmeztették, hogy ne merje megtorolni a szombati támadást, hanem az USA-t is, mondván, célkeresztbe kerülnek a közel-keleti bázisai, ha odaállna Izrael mellé. 

6. Az izraeli válasz: Netanjahu környezetéből már az iráni támadás közben is azt állították, hogy Izrael válasza gyors és jelentős lesz. Ez az említett okok miatt – legalábbis eddig – elmaradt. Sok izraeli vezető tisztviselő szerint szükséges lenne a válaszlépés, és ezt arra kellene alapozni, amit Irán megkísérelt tenni - rettegésben tartani egy nemzetet, áldozatokat és pusztítást okozni, megsemmisíteni egy kulcsfontosságú légi támaszpontot és egyebeket -, nem pedig arra a valóban csekély eredményre, ami ténylegesen sikerült neki teljesíteni ebből.

Szerintük nem szabad hagyni, hogy akadálytalanul érvényesüljön az új iráni egyenlet, miszerint Irán a jövőben minden izraeli csapásra közvetlen válasszal fenyeget.

7. A legnagyobb, kritikus fenyegetés az iráni atomprogram. 1991 elején a Szaddám Huszein vezette Irak 42 Scud rakétát lőtt ki az ellenük védekezni nem tudó Izraelre. A Bush-kormányzat az akkori miniszterelnököt, Jichák Samirt szintén meggyőzte arról, hogy ne csapjon vissza Irakra, figyelmeztetve őt arra, hogy egy izraeli válaszlépés a Szaddám elleni harcra készülő szövetségesek koalícióját kockáztatja.

Szaddámról akkor tévesen feltételezték azt, hogy nukleáris képességet fejleszt, míg az irániak évtizedek óta dolgoznak ezen, és mára eljutottak oda, hogy csak döntés kérdése, mikor állítanak össze rövid időn belül atombombát.

A szombat éjjel meghiúsult iráni kísérlet arra, hogy pusztító károkat okozzon Izraelben, minden eddiginél jobban hangsúlyozza, hogy Izrael, az Egyesült Államok és szövetségeseik számára - a régióban és világszerte - rendkívül fontos megakadályozni azt, hogy az Iszlám Köztársaság célt érjen nukleáris fegyverkezési törekvéseivel.

Képzeljük el, ha Iránnak szombat este nukleáris robbanófejek álltak volna rendelkezésére.

Egy ilyen vezetéssel és nukleáris képességgel rendelkező Irán egyszerűen elfogadhatatlan bárki számára. Ezért lehet szükséges nemzetközi összefogás ennek megállítására, még akkor is, ha a múltban az ilyen próbálkozások eredménytelenek voltak. A szombat éjszakai események után ugyanis Irán várhatóan még nagyobb elszántsággal fogja folytatni nukleáris programját.

8. És végül még egy megdöbbentő tapasztalat: Izrael egy nap alatt látszólag visszazökkent a regionális háború küszöbén állónak hitt állapotból a korábbi megszokott menetbe. Már amennyire rutinszerűnek lehet mondani azt, hogy az izraeli élet október 7-e óta minden, csak nem rutinszerű, hiszen Irán nélkül is a Gázai övezetben háború folyik, 129 túszt kellene még megmenteni, az északi határzóna élhetetlen, és egyre fokozódik a feszültség Ciszjordániában.

Így a példátlan iráni-izraeli nyílt konfliktus sikeres elhárításával semmi nem oldódott meg, bármennyire is szeretnénk ezt hinni – zárja elemzését a Times of Israel főszerkesztője.