Dafna és Ela 51 napot töltöttek túszként a Hamasz fogságában, mindketten magyar-izrael állampolgárok - a túszalku keretében szabadulhattak ki a fogságból és ölelhették meg ismét édesanyjukat. A két kislányt egy Nahal Oz nevű kibucból rabolták el a fegyveresek, miközben éppen az édesapjuknál töltötték az ünnepeket. A támadás során az apát, Noam Eljakimot, élettársát Diklát és fiát, a 17 éves Tomert kivégezték a palesztin terroristák. 

Mindenhova magával viszi a vérfoltos táskát

Dafna az izraeli csatornának adott interjúban megmutatta azt a hátizsákot, ami Tomeré volt, vérfoltok voltak rajta - a lány szerint talán az apja vére. "Mindenhova magammal viszem ezt a táskát, még az osztályteremben is rajtam van" - fogalmazott. Elmondása szerint azért, mert nagyon nehéz számára, hogy már nincs vele az édesapja, ő szokta felkelteni minden reggel iskolába menet, ahova pedig Tomerrel együtt szoktak elsétálni. 

"Reggel kezdődött, a légi riadóval" - idézte fel az ominózus napot Dafna. Amikor a rakétázás után a terroristák betörtek a kibucokba, akkor édesapjuk azonnal cselekedett. "Bejött a szobámba és hármunkat, Tomert és Elát, valamint engem - elbújtatott az ágy alá, és azt mondta, hogy legyünk csendben" - mesélte. "Amikor betörtek a házunkba, elkezdtek lövöldözni. Az ajtóba lőttek, majd apát lábon lőtték. Ekkor kirángattak minket az ágy alól és elkezdték élőben közvetíteni, mi történik" - folytatatta. 

Ez az élő közvetítés került ki később a közösségi felvételekre, amelyen még az egész család látható, köztük a rémült magyar-izraeli lányokkal. 

Horrible#HamasisISIS pic.twitter.com/n7F3mCrxH5

— Hen365 (@Hi_ci_yo) October 10, 2023

Majd a támadók úgy döntöttek, hogy magukkal viszik a 17 éves fiút, Tomert, hogy ő nyissa ki a szomszédok ajtajait, hogy a hangjára kijöjjenek az otthonukból. "Azt mondták, minden rendben lesz, nem tesznek vele semmit, ha ő nem próbálkozik valamivel" - emlékezett vissza Dafna. Ekkor a terroristák a többeket kivitték a házból és beültették az autójukba - amelyre viszont más fegyveresek tüzet nyitottak, mert azt hitték, hogy civilek akarnak éppen menekülni. Ekkor találta el egy golyó Diklát, az élettársat - aki ott meghalt, idézte fel az eseményeket a lány. 

Agyon akarták verni őket a gázaiak

Dafnát és Elát ekkor átültették egy másik járműbe és elmentek velük Gázába, a sebesült apjukat és a párját pedig a másik autóban hagyták. Tomer halálának a körülményeiről azonban nem tud semmit. 

"Amikor megérkeztünk Gázába, rengetegen rohantak utánunk, mert meg akartak verni. A túszejtőink gyorsan egy házba vittek és ránk zárták az ajtót." - mesélte Dafna. Ekkor héberül beszélő orvosok vették kezelésbe a sebesüléseiket: Dafnának a fülét és vállát egy-egy repesz találta el, a mindössze 7 éves Elának az ujjai és lába sérült meg a támadás során. Az egyik orvos elmagyarázta nekik, hogy mi fog történni, hol fognak raboskodni és hogy meg fogják őket védeni. Ezt követően elmondták neki, hogy egy telefonba kell majd beszélnie, és mondja majd azt, amit kérnek tőle, máskülönben meg fogják ölni. 

A két lányt gázai családoknál tartották fogva, időnként újabb és újabb helyszínekre szállítva őket. Ela időnként együtt játszott a palesztin gyerekekkel. Dafna elmesélte azt is, hogy alagutakba is vitték őket, ahol más lányok és nők is voltak, naponta csak kétszer kaptak nagyon kevés ételt enni. "Amikor Ela már valamennyire jóllakott, csak azután ettem én is" - Dafna lényegében anyaként gondoskodott testvéréről a rabság során. "Ela nem igazán értette, mi zajlik körülötte - elfogadta, hogy ez történik. Pánikba esett, amikor fegyvereket fogtak ránk, azt hitte, hogy meg fognak minket ölni" - mesélte. A fogvatartók azzal magyarázták a fegyvereket, hogy ezek azért kellenek, hogyha kimennek, akkor meg tudják őket védeni. 

Könyvet írt a családjáról a 7 éves kishúga

Egy nap aztán hallották az izraeli légierő bombázásait, majd a Hamasz terroristái azt mondták, hogy az épületet, ahol vannak, le fogják bombázni, ezért hidzsábot kellett felvenniük, és máshova vitték őket. Öt napon át nem szólalhattak meg, mert más gázaiakkal együtt vitték őket óvóhelyre, és nem derülhetett ki, hogy ők túszok. A fogvatartóik később folyamatosan arról beszéltek a lányoknak, hogy Izrael nem akarja őket kiszabadítani, jobb nekik Gázában, mert haza csak koporsóban térhetnek majd. 

A elengedésükkel kapcsolatban Dafna elmondta, hogy egészen addig nem hitte el, hogy ismét szabad, amíg nem találkozott az édesanyjával újra. Az interjúban rövid időre megszólal Ela is, a kishúg - aki elmondta, hogy a nővére mindig mondta, hogy egyen, mert ha nem eszik, akkor ő sem fog. Arról is mesélt, hogy amikor még gázai családoknál voltak, akkor volt lehetősége rajzolni lapokra, egy könyvet készített az anyjáról és Dafnáról, amelynek az volt a címe: Az Eljakim-Zin család. Ezt a könyvet végül a Hamasz fegyveresei elvették tőle. 

(Times of Israel)