A dokumentumfilm idén januárban jelent meg annak a kampánynak a részeként, melyet a német katolikus egyház LMBTQ-közösséghez tartozó több, mint 120 papja és alkalmazottja indított azért, hogy megváltoztassák az egyházon belüli, homoszexualitással kapcsolatos doktrínákat és az LMBTQ-val szembeni diszkriminációt.

A jelenleg érvényes doktrína alapján „a homoszexualitás súlyos eltérés a Szentírástól”, ezért az ezzel kapcsolatos tetteket „semmilyen körülmények között nem lehet támogatni”. A filmben egyházi alkalmazottak mondták el azt, hogy hogyan vállalták fel a nyilvánosság előtt a szexuális irányultságukat, miközben hűségesek maradtak munkaadójukhoz, az egyházhoz.

Egy katolikus hírportál szerint a dokumentumfilm olyan embereket mutat be, „akik szenvedélyesek az egyház iránt, annak ellenére, hogy az elutasította őket”.
A Katolikus Médiadíjról döntő zsűri szerint a dokumentumfilm „valószínűleg a legnagyobb coming-outot jelenti, ami valaha történt a katolikus egyházban, hiszen száz, önmagát nem heteroszexuálisnak valló hívő állt a nyilvánosság elé a dokumentumfilmben”. 

Nem mindenki örül azonban annak, hogy a Médiadíjat ez a film kapta.

Dorothea Schmidt újságíró szerint „az, hogy a katolikus egyház ennek a filmnek ítélte oda a díjat, a saját maga leépítését jelenti. A Német Püspöki Konferencia az egyházi tanítással teljesen ellentétes dologért adott elismerést. (…) Ez a dokumentumfilm a katolikus egyház elleni tiszta propaganda, melyhez ráadásul az egyház is csatlakozik”.

(CNE / Hetek)