Ez egy véleménycikk.
Mindez viszont ma Párizsban olyan félreértelmezett szabadságeszme mögé van bújtatva, hogy sikerül istenkáromló, provokáló módon a francia történelem újraértelmezésével igazából
egy közel három órás LMBT-show-t lenyomni másfél milliárd néző torkán, aki csak a nemzete bevonulását akarta megtapsolni.
Az esemény teljesen az Éhezők viadalának világát idézte, ahol nem csak a sportolók megalázva, kiszolgáltatva a ’show must go on’ címszónak két órán át a zuhogó esőben állva kényszerültek mosolyogva integetni, életük teljesítményét kockáztatva egy kiadós megfázással.
Hiába próbált két német sportoló fedett helyre menni, a biztonságiak visszaküldték őket a kamerák elé. Erre tiltakozásul az összes német sportoló bevonult a fedett térre. Valahol erről az összefogásról szólna a sport és az olimpia.
Mindeközben ezzel szemben férfiak balettoznak önkifejező módon mellbimbótapaszban és szakállas mellkasszőrős lény énekel női hangon. Értelmezhetetlen, ahogy a francia művészi filmek világához hasonló összefüggéstelen sorozatokban
rózsaszínbe öltözött férfiak táncolnak úgy, hogy egy négy hetes kurzus után heti két próbával egy gimnazista csapat jobb produkciót tudna nyújtani.
Az olimpiai láng nem erről szól. Ennek eszménye többet és jobbat jelent, mint a szabadság félreértelmezése és tv-be nem való édeshármasra invitálás három ember között.
A múlt szabadságeszménye és a jelen szabadságeszményének torzulásának ilyetén összekapcsolása, megcsúfolása és megtaposása azon a hazafiak áldozatának, akik az életüket és vérüket adták a hazájukért.
Hogy miért is háborít fel igazán a szabadság köntösébe bújtatott direktben provokáló, erőszakos genderista álhumanista térítés, az elvileg ünnepi és a francia történelmet bemutató (megcsúfoló) megnyitónak nevezett művészi alkotásba bújtatott rettenetes katyvasz?
Testnevelő tanárként borzalmas a sport és ezen belül is az olimpia értékeinek lealacsonyítása arra a szintre, ahogyan most ennek a francia művésznek sikerült.
Apukaként is kellemetlen volt, hiszen a kisgyermekeimmel együtt szerettünk volna látni egy felejthetetlen megnyitót, Céline Dion nagyszerű előadásával. Végül is sikerült, de
az, hogy a gyermekeimnek többet kellett elnézni a televízióról, mint arra, rendkívül elszomorító.
Keresztény emberként pedig egyszerűen nem tudok elmenni amellett a kereszténygyalázás mellett, melyet Dionüszosz ünnepével kevertek úgy össze, hogy az nem csak keresztényeket, de józan normális embereket is felháborítja. Könnyű magyarázni utólag a bizonyítványt, de ha 10 megkérdezett emberből 8-nak az Utolsó vacsora kifordítása és a hitük megcsúfolásának benyomása jött létre az installáció kapcsán, azt nem lehet egyszerűen félresöpörni.
Égbekiáltó bűnnek tartom, hogy az egész egy színpadi orgiába és az emberség, valamint az emberiség lealacsonyításába torkollt.
Aki jó érzésű ember, annak ezt látva felfordult gyomra és nem tudott nem feldúlt lélekkel nyugovóra térni. És ez így is van jól.