Ez egy véleménycikk.

Mintegy 900 ezer ember vett részt az előválasztáson úgy, hogy legalább az egyik fordulójában leadta szavazatát. Függetlenül attól, hogy az eredménnyel elégedett-e vagy sem, ők nagy valószínűséggel részt vesznek majd jövő áprilisban is a parlamenti választáson. Bár vasárnap este hallottunk olyan beszédet, ami ebből a kétségtelenül jelentős érdeklődésből már biztos kétharmados ellenzéki győzelmet vizionált, ezt nyugodtan tekinthetjük még az eufória hangjának.

Ugyanakkor a másik oldalról sem reális a reflexszerű legyintés, mondván, ami történt, az csupán a „show” vagy a „paktum” része. 

Azok az elemzők közelebb járhatnak a valósághoz, akik szerint korai még 2022, az esetleges kormányváltás szempontjából értékelni az ellenzéki előválasztást, de a kampány biztos, hogy nem úgy fog folytatódni, ahogyan azt szeptember végén egyik illetve a másik oldalon elképzelték.

Márki-Zay Péter előválasztási menetelése azt bizonyította, hogy Magyarországon az emberek többsége elutasítja a posztkommunista baloldalt, akkor is, ha az liberális és zöld segédcsapatokkal együtt szeretne visszatérni a hatalomba.

Sokan nem feltétlenül tekintik magukat konzervatívnak, de értékválasztásban inkább jobboldali szempontokat vesznek figyelembe. Egy – ma még nehezen számszerűsíthető – részük azonban nem tud azonosulni a 2010 óta kormányzó miniszterelnökkel sem. 

Ebből a felismerésből fakadt már a Jobbik néppártosítása is, ám kiderült, hogy az egykori radikális, antiszemita, cigánygyűlölő párt kimosdatása nem hozott elegendő plusz szavazatot az ellenzéki konyhára. Így akár logikusnak is mondható, hogy a szabadon maradt teret

egy jobboldaliként fellépő, de üzenetében inkább az ellenzéki média mainstreambe illeszkedő jelölt töltötte be. 

Márki-Zay Péter kétségtelen érdeme, hogy minden riválisát helyére tette. Megmutatta, hogy a Fekete-Győr András féle Momentum önálló pártként a parlamentbe jutást sem biztos, hogy meg tudná ugorni. A parizeres, zsákkrumplis Jakab Péter sem lett új Dózsa György. A fővárost inkább a közösségi médiából kormányozni akaró főpolgármester könnyedén elengedte a „legyőzöm Orbánt” plakátszólamot.

Végül pedig a legszívósabb rivális, a valódi ambícióval rendelkező Dobrev Klára is beleütközött az üvegplafonba, amit nem csupán családi háttere, hanem markánsan szocialista programja is jelentett a számára.

Mindebből azonban nem következik az, hogy az ellenzék Márki-Zay vezetésével egy „megtisztult” erőként jobbról próbálná meg leváltani a kormányt.

Ellenkezőleg: a hódmezővásárhelyi polgármester előválasztási győzelme másnapján sietve biztosított mindenkit, hogy

„olyan közös programot fog végrehajtani, amelyben a baloldali programelemek és a zöld elemek, sőt a liberálisoknak kedves, fontos pontok is megvannak”.

A Hit Rádiónak nyilatkozva azt is elmondta, hogy szekuláris államot szeretne, „ahol mindenkinek azonos jogai vannak, például a melegházasság és az abortusz esetében.”

A kezdeményezés most mindenesetre átkerült a kihívók oldalára. Az ellenfél a színpadra lépett, és erre előbb-utóbb a miniszterelnöknek is reagálnia kell, vélhetően már október 23-án. A Hetek mindenesetre, ahogy eddig is, ott lesz a nemzeti ünnep legfontosabb helyszínein, és tudósításban számol be az eseményekről.