Az esti istentisztelet keretében elsőként elhangzott három dal, melyek héber betéteket is tartalmaztak, és Izrael Istenébe, a helyreállításba, vigasztalásba vetett hitről szóltak, majd Yacov Hadas-Handelsmant, Izrael állam magyarországi nagykövetét szólították a színpadra.

A nagykövet elmondta, nagy öröm számára, hogy ellátogathattak a keresztény közösségbe, és megköszönte a gyülekezet évek során tanúsított támogató magatartását Izrael és a zsidóság felé. Kiemelte,

az, hogy a Hamász október 7-ei támadása után sem maradtak passzívak a hívek, még inkább aláhúzza barátságuk valódiságát.

Handelsman kitért a dalokban megjelenő motívumokra is (smá jiszráel, sálom jerusálájim, messiás), melyeket az egész küldöttségnek szívmelengető volt hallani.

A nagykövet kiemelte, azért érkezett ide a Nahal Oz kibucból elrabolt Omri Miran apjával és feleségével, illetve a Beeri kibucból eltűnt Ilan Weiss testvéreivel, hogy a magyar állampolgársággal rendelkező túszokat senki ne feledje el, és mindent megtegyenek azért, hogy ők, a többi több mint 130 izraeli tússzal együtt hazatérhessenek.

A családtagok közül Ilan apja, Daniel szólalt fel először: rámutatva, mennyire sokat jelentett számára, hogy már a helyiségben, ahol fogadták őket, Jeruzsálemet ábrázoló képeket látott a falon.

A küldöttséget különösen megérintette a Jeruzsálem békességéről és a könnyeiket letörlő Messiásról szóló dal, melyet egy erőteljes, tiszta szívből érkező imaként fogadtak. 

Daniel ezek után lejátszott egy dalt, melyet északi településén élő két 10 éves kislány írt Isten irgalmáért könyörögve az október 7-ei mészárlás kapcsán. A termen meghatott, döbbent csend lett úrrá.

Daniel elmondta, az ominózus napon egy ideig tudta tartani kapcsolatot fiával a WhatsAppon, miután rémülve figyelte a híradásokat a déli kibucokba betörő terroristákról. Az üzenetváltás azonban hirtelen megszakadt, és ekkor a legrosszabbra gondolt: nincs többé fia, menye, unokái, valószínűleg mindet meggyilkolta a Hamász.

Mikor végül órákkal később kiderült, hogy a menye és unokái kiszabadultak, fia pedig bár Hamász fogságban, de életben van, hihetetlen öröm töltötte el.

Menye, Lishay elmesélte, aznap rakétázásra kelt a család, de hamar rájöttek, hogy nem a szokásos gázai támadásról van szó. Férje, Omri ugyan magához vett két kést a konyhából, miután észrevette, hogy terroristák özönlenek a kibucba, de a gépfegyverekkel, RPG-rakétákkal felszerelt támadókkal szemben ez vajmi kevésnek bizonyult. Őt, feleségét, kétéves és hat hónapos lányaikat végül átvitték egy másik házba, ahonnan végül négyüket, köztük Omrit is Gázába hurcolták. 

"MI ugyan fizikailag kiszabadultunk, de lélekben továbbra is a Hamász túszai maradtunk"

- mutatott rá Lishay.

A másik túsz, Ilan testvére, Osnat elmondta, rövid szavakban kommunikáltak csak a WhatsAppon Beeri kibucban rekedt rokonaival, akik közül a sebesült szomszédokon segíteni induló testvére, Ilan eltűnt, feleségét, Shirit elrabolták, az ágy alatt megbújó Nogára rágyújtották a házat, majd mikor a füst miatt az ablakon kiugrott az utcára, öt is elhurcolták a Hamász terroristái. Shiri és Noga végül csodával határos módon 50 nap után kiszabadult, de még hosszú az út a teljes helyreállásig.

A küldöttség minden tagja kifejezte reménységét azzal kapcsolatban, hogy viszont fogják látni szeretteiket, és arra kértek minden jelenlevőt, ne engedjék feledésbe merülni ügyüket.

A küldöttség szerda reggeli sajtótájékoztatójáról bővebb összefoglalót is olvashatnak itt.