Az ön véleménye a közel-keleti konfliktust illetően igencsak eltér a megszokott palesztin állásponttól. Miért lett toleráns a zsidó állam felé?

Először is leszögezném, hogy a véleményem azt tükrözi, amit a palesztin lakosság 80 százaléka gondol. Inkább a palesztin vezetés álláspontjától tér el, amely 1993-ban aláírta az oslói békemegállapodást és az Elvi Nyilatkozatot (Declaration of Principles Agreement) Izrael és a Palesztin Felszabadítási Szervezet között. Ez 5 éves periódust írt elő az autonómia kialakítása tekintetében és több kérdést a végső státuszról szóló tárgyalások során rendezett volna. Hát nem ebben egyeztek meg a felek, hogy létrejöhessen a palesztin állam Kelet-Jeruzsálem fővárossal?! Ez a kezdeményezés azonban nem tudott megvalósulni, mi pedig fegyveres felkelést indítottunk, ami az erőforrásaink 95%-át felemésztette és még jobban elmélyítette az ellenségességet köztünk és Izrael között, ami kölcsönös bizalomvesztéshez vezetett. Így jutottunk el napjaink eseményeihez.

Olvastam, hogy ciszjordániai telepesekkel is együttműködik. Mi a véleménye az úgynevezett megszállt területeken létrejött izraeli telepekről?

Az izraeli telepekkel kapcsolatban a palesztin vezetés végzetes hibát követett el az oslói megállapodás során. Az várható volt, hogy ezt a kérdést nem szabad a megoldás végső stádiumára halasztani, de mivel a palesztin vezetés elfogadta ezt a szituációt, rá kellett jönnie, hogy a Ciszjordániában és a Gázai-övezetben létrejött telepeket megvédi majd a saját népességnövekedésük és nem fognak csak úgy eltűnni. Ezért a hibáért a palesztin vezetést terheli a felelősség, mivel tudták, hogy már a kezdetektől fogva 45 ezer palesztin dolgozott nyugati parti telepeken, és nem szólították fel őket, hogy ne tegyék. A munkások pedig a mai napig ott dolgoznak, ami a megélhetésük fő forrásává vált.

Ez alól talán csak az ott létesült gyárakban és farmokon dolgozók jelentenek kivételt. Ilyen helyek többek között Barkan, Beisan, a Jordán völgye és Ma’ale Adumim is.

Emellett a Palesztin Hatóság nagyon jól tudja, hogy egy izraeli sem lesz hajlandó visszavonulni a ‘67-es határok mögé, és hogy egy palesztin sem adná fel Kelet-Jeruzsálemet. Ez egész egyszerűen lehetetlen. És itt kezdődik az igazi probléma.

Mi a véleménye ennek fényében Trump közel-keleti politikájáról?

Trump a felvázolt előzmények tudatában dolgozta ki a Közel-Keletre vonatkozó béketervét. Tulajdonképpen semmi olyat nem tett, amit az amerikai Kongresszus ne hagyott volna korábban jóvá. A nagykövetség Tel-Avivból Jeruzsálembe költözéséről szóló törvényt már 1996-ban szentesítette a Kongresszus és az egymást váltó elnökök is. A gyakorlatba ültetését azonban mindig elhalasztották, de semmissé nem tették, mivel ehhez nincs is joguk. Trump mindössze annyit tett, hogy ezt a törvényt végrehajtotta; ezt pedig a palesztinok és az arabok is jól tudják.

Senki nem képes egy de facto megoldást kényszeríteni a felekre, azonban a Palesztin Hatóság is nagyon gyenge és képtelen arra, hogy áttörést érjen el.

Nagyot tévedett a Trump-adminisztrációval való tárgyalások során, mivel ha már elutasítják a tervet, legalább anélkül tették volna, hogy megszakítanák a kapcsolatokat az USA-val. A Palesztin Hatóságnak komolyabb politikai tapasztalatra és józanságra lenne szüksége, hogy egy ilyen béketervhez megfelelően viszonyuljon. Sajnos azonban ez egy bukott vezetés, amelynek nincs elég diplomáciai tőkéje ahhoz, hogy a külföldi kapcsolatait sikeresen ápolja.

Egyetért az Egyesült Arab Emírségek, Bahrein és más arab országok döntésével, hogy békét kötöttek Izraellel?

Az Emírségek és a Bahreini Királyság békekötése teljes mértékben az ő saját belpolitikai döntésük. Palesztinokként nem formálhatunk jogot arra, hogy megtiltsuk másoknak azt, amit a magunk számára is fenntartunk. Ez politikai szempontból teljesen hiábavaló lenne, hiszen Egyiptom, Jordánia és a Palesztin Felszabadítási Szervezet már jóval az Öböl-országok előtt megkötötték a maguk békéjét a zsidó állammal.

A Palesztin Hatóság haragjának oka nem csak az, hogy normalizálódnak a kapcsolatok, hanem hogy ők ebben a megállapodásban nem jutottak semmilyen szerephez, és nem tudták a saját érdekeik szerint alakítani, mivel végső soron ezek mégis önálló, független államok, akik nem fogadják el a PFSZ vagy a Palesztin Hatóság befolyását maguk fölött. Ez belügy, amibe nekünk, palesztinoknak nincs beleszólásunk, ezért én támogatom mindazon arab államokat, akik olyan döntéseket hoznak, ami kedvező a népeik számára.

Mi jelenti a legnagyobb problémát a palesztinok számára?

Leginkább a bukott vezetés, amely megosztást hozott létre a népünk között, elvesztegette az erőforrásainkat és tönkretette rengeteg ember életét. Mindezenfelül hihetetlenül korrupt adminisztratív és pénzügyi szempontból is: 1994-es létrejötte óta képtelen volt a rendelkezésére álló összegekből akár egy kórházat vagy egy iskolát, egészségügyi központot is felhúzni. Ráadásul magas a munkanélküliség és széles körben növekszik a bűnözési ráta is. Tudna bárki is a vezetésből felmutatni akárcsak egy pozitív dolgot is, amit a Palesztin Hatóság tett a népért politikai, társadalmi, kulturális vagy oktatási szempontból? Ez a vezetés megosztotta az embereket, elutasította a döntésüket 2006-ban, amikor nem fogadta el a demokratikus választások eredményét, és inkább azon dolgozott, hogy a belső harcokat szítsa. Nézzünk csak Gázára, ami tulajdonképpen lakhatatlanná vált. Hát nem használhatatlan, korrupt vezetés ez?

Mi a véleménye a palesztin menekültválságról?

A Ciszjordániában, a Gázai-övezetben és a környező országokban található táborokban lakó palesztin menekültek kérdése összetett probléma. Izrael számára elfogadhatatlan az ENSZ Közgyűlés 194-es cikkelye, mivel a menekültstátuszuk oka régen megszűnt, a PFSZ pedig hazudik nekik, arról már nem is beszélve, hogy azóta háborúkat robbantott ki Libanonban, aminek következtében 1971-ben a jordániai és szíriai, 1982-ben pedig a libanoni menekülttáborokat is lerombolták.

Igen, én a Jasszer Arafat, majd Mahmúd Abbász nevével fémjelzett palesztin vezetést tartom felelősnek ezekért a tragédiákért, amik a palesztin népet sújtották.

A menekültkérdés egy nemes ügy, de a PFSZ félrevitte.

Nem érzi magát veszélyben a politikai nézetei miatt? Kapott már fenyegetéseket honfitársaitól?

A Palesztin Hatóság és más palesztin szervezetek szemében elfogadhatatlan politikai nézeteimmel kapcsolatban nincs okom félni senkitől sem a Mindenható Istenen kívül. Nem tudnak megijeszteni, mivel én az itteni és külföldi palesztin lakosság 80%-ának véleményét képviselem. Nagyon fontos lenne, hogy a nemzetközi sajtó kimenjen a palesztinok közé és az átlagembereket kérdezze, mert a Palesztin Hatóság álláspontját nem lehet elhinni, mivel korruptak és meghamisítják a tényeket. Az egész világnak meg kell tudnia, milyen aljas és korrupt az itteni vezetés!

Hisz ön abban, hogy létrejöhet a palesztin állam vagy a kétállami megoldás?

A kétállami megoldás, ahogy mondtam is, jelen körülmények között lehetetlen, mivel a palesztinok nem fogadnának el mást, mint egy független és önálló államot a ‘67-es határokon, ebbe azonban Izrael nem fog belemenni. Ez igaz az egyállami megoldásra is. Izrael nem lenne hajlandó elfogadni, ezért először arra lenne szükség, hogy gazdasági kapcsolatok és fejlesztési projektek által kiépítsük a bizalmat a felek között. Ezek elősegítenék a békés egymás mellett élést és a kölcsönös bizalom létrejöttét. A gazdasági kapcsolatok 90%-ban hozzájárulhatnak, hogy a felek elfogadják egymást és együttműködjenek. Aztán majd kiderülne, hogy milyen megoldás tenné boldoggá mindkét népet - nem pedig mindkét kormányt.

Mi a tervei a jövőre nézve? Milyen módon szándékozik segíteni a palesztin nép helyzetén?

Szeretnék a hídépítő munkában részt venni, hogy az izraeliekkel a kölcsönös tiszteleten alapuló kapcsolat erősödjön, méghozzá együttműködésen, gazdaságon, kereskedelmen és a technológiai tudáscserén keresztül. Ezért hoztuk létre izraeli szomszédjainkkal közösen a Júdea és Szamária Kereskedelmi és Iparkamarát (Judea and Samaria Chamber of Commerce and Industry), hogy széleskörű társadalmi áttörést érjünk el, ami kaput nyithat a gazdasági kapcsolatoknak és a fejlődésnek. Enélkül nem lehet valódi béke; és az egymás kultúrájának megismerése is elengedhetetlenül fontos a jövőbeni béketervekhez.

Milyen tanácsot tudna adni az ENSZ-nek és a világ többi vezetőjének a közel-keleti problémák kezelésében?

Először is nagyon fontosnak tartom, hogy tanuljanak az elmúlt 73 év eseményeiből, amelyek 1947-től napjainkig történtek, és szűrjék le ezekből a tanulságot.

Másodszor azt javaslom, hogy ne támaszkodjanak csupán az egyik oldal narratívájára se, inkább azon dolgozzanak, hogy a tényeket a két nép, és ne a kormányaik szájából hallják, akik mindig a maguk javára akarják ferdíteni a tényeket; és ne hallgassanak a katonai és civil diktatúrákra se, amelyekből igen sok van a régiónkban.

Harmadszor, hogy vizsgálják felül a különböző pártoknak, országoknak, hatóságoknak küldött pénzügyi és egyéb támogatásokat és ellenőrizzék le, hogy ezek a csomagok valóban eljutnak-e azokhoz, akiknek szánták. Ez alapvető fontosságú! Negyedszer: támogassák a régióban élő vallásos embereket, hogy megteremtsék a béke, együttélés, megbocsátás kultúráját, és hogy ne részesítsék előnyben a személyes érdekeiket a két nép érdekeivel szemben. Mert a történelem kegyetlen, és mindenkit szembesíteni fog azzal, hogy mije van és mivel tartozik.

Ötödször pedig azt javaslom, hogy ne támogassák a diktatórikus rezsimeket abban, hogy elnyomják és tönkretegyék a népeiket tankokkal, repülőkkel. Ezeket a vezetőket kézre kell keríteni és nemzetközi vagy szövetségi bíróságok elé kell állítani.

Emellett fel kell venni a harcot a korrupció minden formájával szemben. Reménységem szerint így a béke az egész földet áthatja majd. Ez az üzenetem az ENSZ-nek és az egész világnak.

(Fordítás: Surjányi Lehel Zakariás)