Sokak számára nagy dilemma, mely életkor a legalkalmasabb arra, hogy az ember megházasodjon. Ez különösképpen így van a tanult nők esetében, akik sokszor a karrierépítés és a megállapodás, családalapítás döntése között őrlődnek.
Az általános vélekedés szerint érdemes 20-as éveikben a szakmai fejlődésbe fektetni, és várni 30 éves korig a házassággal.
Így független felnőttként alapozhatják meg az életüket, majd egy hasonlóan sikeres emberrel köthetik össze az életüket. Ezen stratégia azt célozza, hogy maximalizálja a tartós kötelék esélyeit, mivel az általános vélekedés szerint a korai házasság növeli a válás kockázatát.
Sokan ugyanis úgy gondolják, hogy ha 30 éves korig vagy későbbre várunk a házasságkötéssel, sokkal nagyobb valószínűséggel leszünk érettek ahhoz, hogy jó döntést hozzunk, és jó házastárssá váljunk.
Az a tény, hogy az amerikai nők esetében a házasodási átlagéletkor már csaknem 29 év (a férfiak esetében 30 év) – és még magasabb a legalább főiskolai végzettséggel rendelkezők körében – arra enged következtetni, hogy ez a nézet széles körben elterjedt.
Ami a válást illeti, a kutatások általában azt a meggyőződést látszanak alátámasztani, hogy a legjobb, ha körülbelül 30 éves korig várunk a házasságkötéssel. Nicholas Wolfinger, a Utah-i Egyetem szociológusa megállapította, hogy azok a nők, akik a 20-as évek közepén vagy korábban mentek férjhez, nagyobb valószínűséggel váltak el, mint azok a társaik, akik 30 éves koruk körül házasodtak meg.
Létezik azonban egy érdekes kivétel a 30 éves korral kapcsolatos tapasztalatokhoz. Az Egyesült Államok kormányának Nemzeti Családnövekedési Felmérésében (NFSG) több mint 50 000 nő házasságáról és válásáról szóló jelentéseket elemezve a Wall Street Journal szakértője, Dr. Brad Wilcox, a Virginiai Egyetem National Marriage Project igazgatója és a Családtanulmányok Intézetének vezető munkatársa arra jutott, hogy
van egy csoport, akik számára a 30 éves kor előtti házasság nem kockázatos: ők pedig azok a nők, akik közvetlenül, házasságot megelőző élettársi kapcsolat nélkül házasodtak össze.
Valójában azon nők körében, akik 22 és 30 éves kor között házasodtak meg anélkül, előtte partnerükkel együtt éltek volna, a válások aránya a legalacsonyabb.
Ezzel szemben azon nők 70 százaléka számára, akik egy vagy több partnerrel is együtt éltek a házasság előtt, várni 30 éves korig a megállapodással, jelentősen csökkenti a válás esélyét.
Meglepő lehet az az elképzelés, hogy az együttélés kockázatos, tekintve, hogy a fiatal felnőttek többsége úgy gondolja, hogy jó esély lehet arra, hogy tesztelje partnere és párkapcsolata minőségét, ezáltal javítva a későbbi házasság minőségét és stabilitását. Egyre több kutatás mutatja azonban azt, hogy azok az amerikaiak, akik a házasság előtt együtt élnek, kisebb valószínűséggel élnek boldog házasságban, és nagyobb valószínűséggel válnak el házastársuktól.
Az Egyesült Államokban több ezer nő házassági történetét megvizsgálva a Wall Street Journal arra a következtetésre jutott, hogy az élettársi kapcsolatban élő nők 15%-kal nagyobb valószínűséggel válnak el, mint azok, akik várnak az együttéléssel a házasságig.
Sőt, egy Stanford-tanulmány szerint különösen nagy a kockázat azon nők esetében, akik jövőbeli férjükön kívül mással is együtt éltek. Több mint kétszer nagyobb valószínűséggel kerülnek a válóperes bíróság elé.
Erről a mintáról Galena Rhoades, a Denveri Egyetem pszichológusa megjegyzi:
„Általában úgy gondoljuk, hogy a több tapasztalattal jobb… De amit a kapcsolatok mutatnak, az ennek éppen az ellenkezője. A több tapasztalat összefügg azzal, hogy később kevésbé lesz boldog a házasság.”
Rhoades professzor becslése szerint a korábbi élettársi kapcsolatok arra is késztethetik az embert, hogy kritikusan hasonlítsa össze házastársát előző partnereivel, lebecsülve férjét vagy feleségét.
„Lehet, hogy a férjed, David felelősségteljes és megbízható partner – de nem olyan vicces, mint Will, vagy nem olyan jó szerető, mint Nate, két másik férfi, akivel együtt éltél a házasság előtt. Az ilyen kritikus összehasonlítások szem előtt tartása házasság után maró hatású lehet.”
Nem tudják pontosan, miért viszonylag alacsony a válási arány azon a fiatal nők esetében, akik a 20-as éveikben korábbi élettársi kapcsolat nélkül házasodnak meg. A kevesebb szakítási tapasztalat, kevesebb korábbi partner összehasonlításra, nagyobb mértékű tudatosság azzal kapcsolatban hogy a házasság más kapcsolati állapot, vagy az, hogy az ilyen nők nagy arányban hívők?
Ami a kutatásokból egyértelműen kiderül, ha ön egy fiatal nő, aki a házasságon gondolkodik, és minőségi, hosszútávú kapcsolatot szeretne, nem kell 30 éves koráig várnia, ha megfelelő partnert talált, és nem költözik össze vele az esküvő napjáig.
(WSJ/Hetek)