A hold a nevét a Csillagok háborújából ismert Halálcsillag űrállomásról kapta az oldalán lévő nagy kráter miatt.

Eddig a Szaturnusz holdjai közül az Enceladusát, a Jupiter holdjai közül pedig az Európát tekintették az idegen élet legfontosabb lelőhelyeinek. Mindkét jég borította holdon geológiai aktivitás jelei mutatkoznak, és a kutatók szerint ez akár arra is utalhat, hogy van egy belső hőforrásuk. Mindebből arra a következtetésre jutottak, hogy a felszín alatt folyékony halmazállapotú víz található.

A víz megléte az élet kutatása során az egyik legfontosabb szempont.

Amiatt pedig, hogy a Mimason eddig nem találtak ilyen tevékenységre utaló jeleket, a csillagászok úgy vélekedtek, hogy az „csupán egy nagy jégtömb”.

Érdekes módon azonban egy tanulmány, amellyel épp azt akarták bizonyítani, hogy a Szaturnusz említett holdja geológiai értelemben halott, az ellenkező eredménnyel zárult.

Dr. Alyssa Rhoden, a Southwest Research Institute munkatársa egy szerdai sajtóközleményben úgy fogalmazott, hogy

„mint kiderült, a Mimas felszínének sikerült becsapnia minket, és alapos okunk van azt feltételezni, hogy a Holdon egy folyékony halmazállapotú óceán található”.

A NASA Cassini űrszondája a Mimas forgásában apróbb ingadozásokat észlelt, amelyek a Hold és a Szaturnusz közti gravitációs hatásokkal magyarázhatók. A tudósok szerint ezek elegendő hőt termelnek ahhoz, hogy a jégfelszín alatt a víz cseppfolyós állapota maradjon – derül ki az Icarus lapban publikált friss tanulmányból.

Rhoden és csapata matematikai modelleket dolgozott ki a Holdat felmelegítő árapály-folyamatokról, és ezek arra az eredményre vezették őket, hogy a Mimas jéghéja elérheti akár a 22,5-32 kilométert is.

Méretei és feltételezett cseppfolyós állapota alapján tehát egy potenciális földön kívüli óceánról van szó.

„A Mimas valóban impozáns célpont a további nyomozáshoz”

– mondta Rhoden.

 (rt/Hetek)