Päivi Räsänen a tegnapi nap folyamán úgy nyilatkozott a Heteknek, hogy

„Egy nagyon erőteljes LMBTQ-hálózat áll készenlétben arra, hogy ezt a precedenst felhasználja a Bibliában hívő keresztényekkel szemben.”

Szerinte ügye jelentőségét éppen ez adja, ha elvesztené a pert, amiben a homoszexuálisokkal szembeni gyűlöletkeléssel vádolják egy interneten közzétett bibliai idézet miatt, akkor „hasonló ’Biblia-perek’ sorozata indulna szerte Európában, köztük Magyarországon is.”

Hogyan áll tehát a helyzet Magyarországon ebben a kérdésben? Valóban bíróság elé lehet állítani majd a keresztényeket hasonló internetes bejegyzések miatt? Hogyan néz ki a per alapját képező jogkérdés háttere? Erről kérdeztük Hack Pétert.

- Korlátozható-e jogszerűen a szólásszabadság egy vallási szöveg ilyen kontextusban történő idézése miatt? Összeegyeztethető-e ez az alapjogok rendeltetésével?

„Az újabb és újabb generációs emberi jogokkal éppen az a probléma, hogy ezek rendszeresen a korábbi alapvető jogok rovására terjeszkednek. Az újabb jogok lobbistái azt szeretnék elérni, hogy az általuk fontosnak tartott jogok a klasszikus emberi jogok rovására is érvényesüljenek. Így a szexuális kisebbségek joga előzze meg, a vallásszabadsághoz, vagy a véleménynyilvánítás szabadságához fűződő jogokat.

A Helsinki per így egy próbapernek is tekinthető, hasonlóan ahhoz, ahogy az USA-ban és Kanadában is ilyen perekkel akarták és akarják egyesek például a szexuális kisebbségek jogaira hivatkozva kétségbe vonni, vagy háttérbe szorítani a lelkiismereti szabadság, a vallásszabadság és a szólásszabadság klasszikus alapjogait, ezzel a szabadságra hivatkozva korlátozni az emberi jogokat és a szabadságot."

- Mi a magyar jogrend álláspontja ezen a téren? Indulhatna Magyarországon azonos kontextus és ugyanezen idézet esetében hasonló eljárás?

„Nemzetközi szinten látható egy összehangolt stratégia arra, hogy részben a közvéleményt hogyan nyerjék meg az új generációs jogok elfogadására, hogyan érjék el, hogy az abortuszhoz való jog minden tekintetben megelőzze a magzat élethez való jogát, az azonos neműek együttéléséhez, vagy házasságkötéséhez való jog megelőzze a cukrász, a virágkötő, az esküvőszervező, a vendéglátós, vagy akár az anyakönyvvezető lelkiismereti szabadságához való jogát.

A kérdésre az a válaszom, hogy előállhat olyan helyzet Magyarországon is, hogy ilyen perek induljanak.

Ennek egyik feltétele, hogy a jogalkotók olyan szabályokat fogalmazzanak meg, amelyek a különböző alapvető jogok hierarchiáját úgy határozzák meg, hogy bizonyos új generációs jogok előnyt élvezzenek a klasszikus emberi jogokkal szemben. Ilyen törekvések pártok, illetve pártokat támogató civil szervezetek programjaiban már megjelentek, és egyes Uniós szervezetek is élharcosai az ilyen törekvéseknek.”

Majd hozzátette Hack, hogy vannak olyan országok, ahol már az alapot ad a „gyűlöletbeszéd” megállapítására, ha például egy utcai prédikátor beszéde a közelében tartózkodó személyek számára érzelmi traumát okoz, vagy az identitásában sérti a szavaival. A helsinki per eddigi fejleményéből úgy tűnik, hogy a finn ügyészség is ilyen kiterjesztő értelmezését szeretné elfogadtatni a gyűlöletbeszédnek.

Az egyetemi tanár a jelenleg hatályos magyar Büntető törvénykönyv kapcsán elmondta, hogy jelen jogszabály a „Közösség elleni uszítás” tényállásában azt rendeli büntetni, aki „a lakosság egyes csoportjai, illetve azok tagjai ellen – különösen fogyatékosságra, nemi identitásra, szexuális irányultságra – tekintettel erőszakra vagy gyűlöletre uszít”. Ez a tényállás – amit egyszerű többséggel fogadott el az országgyűlés – a csoportok kritizálását, vagy velük szemben negatív vélemény megfogalmazását nem tiltja, hanem csak az erőszakra és gyűlöletre uszítást. 

- Hogy döntene a magyar bíróság a hatályos jogszabályok és joggyakorlat alapján?

„A hatályos jogszabályok, valamint az Alkotmánybíróság, és a bíróságok gyakorlata a „nyilvánvaló és közvetlen veszély” (az angolszász joggyakorlatban megfogalmazott „clear and present danger”) tesztet alkalmazva úgy ítéli meg, hogy csak bizonyos mérték fölött, vagyis nyilvánvaló és közvetlen veszély esetén igazolható alkotmányosan a véleménynyilvánításhoz való jog korlátozása.

Az Alkotmánybíróság következetes álláspontja szerint a „gyűlöletbeszéd” számos megnyilvánulása közül csak az uszítás éri el azt a szintet, amelytől már szükséges és arányos mértékben korlátozható a véleménynyilvánítás szabadsága. Uszításnak a magyar bírósági gyakorlat azt a magatartást nevezi, amely a csoport elleni erőszak érzelmi előkészítését jelenti."

Ahogy azt a professzor kifejtette, ezt a gyakorlatot „politikusok és jogvédők is kritizálják, és az elmúlt évtizedekben számos kísérletet tettek a „gyűlöletbeszéd” olyan értelmezésének bevezetésére, amely tulajdonképpen mindenfajta kritikát, vagy akár értéktartamú véleményt szankcionálni szeretne. Ennek jelenleg Magyarországon a törvényalkotói többség, az Alkotmánybíróság, az ügyészség és a bíróságok is ellenállnak, de az országgyűlésben a jövőben létrejöhet olyan többség, amely ezt a gyakorlatot megváltoztatja.”

Päivi Rasanen a nap folyamán a Hit Rádiónak is élőben nyilatkozott Helsinkiből. A beszélgetést az alábbi linken tekinthetik meg.