A Hetek 25 éve küzd a magzatgyermekek védelméért, áll ki a természetes családok mellett, valamint a hit és szólás szabadságáért. Ha számodra is fontosak ezek az ügyek, legyél te is a támogatónk!

A gendersemleges gyereknevelés célja az, hogy a szülők a gyerekeiket semmilyen módon ne „befolyásolják” az identitásukkal, nemiségükkel és a társadalomban elfogadott nemi normákkal kapcsolatban. A nevével ellentétben ez az irányzat nem semlegesíteni próbálja a gyerekek nemét, hanem az a célja, hogy a gyerekek saját maguk dönthessék el, hogy milyen neműek akarnak lenni, és ne kívülállók mondják meg nekik, hogy kik.

Ez a hagyományos nevelési irányzattal teljesen szembemenő módszer az 1980-as években kezdett elterjedni, elsősorban homoszexuális csoportok körében, ahol úgy akarták tanítani a gyerekeket, hogy közben nem „skatulyázzák be” őket azzal kapcsolatban, hogy fiúk-e vagy lányok.

A gendersemleges nevelést pártolók azzal érvelnek, hogy őket gyerekkorukban a nemi sztereotípiák szerint tanították, és a hagyományos nevelés miatt diszkriminálják az emberek felnőtt korukban az LMBTQ-val azonosulókat a mai napig is.

A svéd háromgyermekes anya, Gabriella Martenson például tudatosan választotta a gendersemleges nevelési módszert mindhárom gyereke esetében, így soha nem beszél nekik és a környezetükben lévő embereknek sem arról, hogy milyen neműek.

Azt akartam, hogy azok legyenek, akik lenni
akarnak. Nem akarom ezt helyettük eldönteni,
ahogy azt sem, hogy mivel foglalkozzanak felnőtt korukban, vagy hogy kit szeressenek vagy kivel éljenek majd együtt”

- mondta Martenson.

A háromgyermekes anya hagyományos neveltetésben részesült, például rózsaszín ruhákat hordott, de tinédzserkorában hallott a feminizmusról, és ekkor döntött úgy, hogy megkérdőjelezi a gender-normákat, és a gyermekei esetében már sokféle ruhát, ékszert és játékot vásárol, hogy szabadon megválaszthassák, hogy mit akarnak felvenni és mivel játszanának.

Martenson szerint a gendersemleges nevelés „megkönnyíti” a gyerekek életét, hiszen később a születésükhöz képest akár más nemmel is tudnak majd azonosulni, és megértőbbek lesznek a más nemi identitást maguknak vallók felé. A legidősebb, 11 éves gyereke például négyéves kora óta lányként azonosítja magát, pedig a születési neme szerint fiú.

A nő tudatosan nem használja az otthonában a „fiú” és „lány” szavakat, és a gyerekei születési nemének megfelelő személyes névmásokat is csak akkor alkalmazza, ha a gyerekei egyetértenek ezzel, de a saját gyerekei és az osztálytársaik esetében is inkább a „gyerek”, „testvér”, „barát” szavakat használja, hiszen ezek semlegesek. 

Markus Tschannen még ennél is tovább ment, és a német nyelvben használatos hímnemű, nőnemű és semleges nemű beceneveket vegyesen használja a gyerekei esetében, mert „több opciót akartunk adni nekik, mint a társadalom, mely már korán megpróbálja őket nemi alapon formálni”.

A svájci apa elmondása szerint a hagyományostól eltérő nevelés egyik eredménye az, hogy a legnagyobb gyereke már az iskolában tiltakozik, ha a tanárok arról beszélnek az órákon, hogy valamilyen tevékenységet (például körömlakkozás) fiúk nem csinálnak. Tschannen legnagyobb gyereke egyébként ötéves korában közölte a szüleivel, hogy milyen nemű, de arra nem adott engedélyt nekik, hogy ezt az embereknek is elmondják.

Bár a gendersemleges nevelés mellett még mindig nagyon kevés szülő dönt, de az elmúlt tíz évben különösen Észak-Európában és az USA-ban kezdett nőni azoknak a családoknak a száma, ahol a gyerekeket ezen elvek szerint tanítják, Svédországban pedig már vannak olyan óvodák, ahol szándékosan nem használják a felnőttek a fiúkra és lányokra vonatkozó személyes névmásokat.

Ez az irányzat a mai napig nagyon vitatott, hiszen nem állnak rendelkezésre kutatások arról, hogy hosszú távon milyen hatása lesz a gyerekekre vagy a társadalomra, de egy brit pszichoterapeuta tapasztalatai szerint sok gyereknél „megnövekedett szorongást” okoz az, hogy nem kapnak egyértelmű útmutatásokat a szüleiktől. Ez nagy kihívást jelent a kicsik számára, és a semleges nevelés pont a visszájára fordul, vagyis csak még inkább megerősödnek bennük a hagyományos nemi szerepek.

Ráadásul a gyerekek a környezetükben azt látják, hogy a társaik többsége egyértelműen fiú vagy lány, így még jobban összezavarodnak, és kirekesztettnek érezhetik magukat, mert a szüleik otthon tudatosan kerülik a nemekkel kapcsolatos személyes névmásokat, és „ők”-ként hivatkoznak rájuk.

A szülők a gendersemleges neveléssel ideológiát közvetítenek a gyerekeiknek, amikor tudatosan szembemennek azokkal a szokásokkal és hagyományokkal, amikben ők maguk nevelkedtek, ez viszont azt bizonyítja, hogy a gyereknevelésük tulajdonképpen nem is a gyerekeikről, hanem saját magukról szól – állapította meg egy svéd viselkedéskutató.

Úgy gondolom, hogy nem elégedettek a saját férfiasságukkal vagy nőiességükkel. Most
azonban lehetőséget kapnak, mert ezek a
vitákban és a politikában közvetített ideológiai dogmák azt állítják, hogy az ember
megválaszthatja a saját [nemi] valóságát”

- tette hozzá Erika Ohlsson.

(BBC / Hetek)