Az írás megmarad elnevezésű ünnepi előfizetői akciónkban a nyomtatott és online hetilap előfizetéssel a több mint száz nyeremény mellett EGY VADONATÚJ AUTÓT lehet nyerni. Részletek és a teljes nyereménylista itt: www.hetek.hu/elofizetes
A számok azt tükrözik, hogy Spanyolország migráns és evangéliumi keresztény lakossága az elmúlt évtizedekben óriási mértékben megugrott, és ez mélyreható változásokat idézett elő egy olyan ország hitgyakorlatában, amelyet régóta a katolikus egyház ural.
Mikor Kent Albright amerikai baptista pásztor misszionáriusként Spanyolországba érkezett 1996-ban, egyáltalán nem volt felkészülve azokra az inzultusokra és fenyegetésekre, illetve rendőrségi bírságokra melyek érték csupán azért, mert protestáns szóróanyagot osztott Salamanca városának utcáin.
“A társadalmi ellenségesség nagyon erős volt – még életükben nem láttak addig protestáns embert”
– emlékszik vissza Albright, hozzátéve:
„az egyik nő azt súgta nekem: örülj, hogy nem kövezünk meg.”
Akkor el sem tudta még képzelni, hogy 25 évvel később egy 120 fős evangéliumi gyülekezetet fog majd pásztorolni a városban, ami további két tucat virágzó protestáns közösségnek ad otthont.
Tagjaik többsége nem spanyol-születésű, hanem latin-amerikai bevándorló.
Olyan történetek is jó számmal akadnak, hogy katolikusként érkező latin-amerikai bevándorlók a helyi templomokban érdektelenséggel és ridegséggel találkoztak, majd az evangéliumi közösségben találták meg otthonukat, ahol rendkívüli segítőkészséggel, és szabad, élettel teli istentiszteletekkel találkoztak, és ez azonnal megragadta őket.
Mikor két évtizeddel ezelőtt bevezetésre került az euró Spanyolországban, azzal együtt egy óriási gazdasági fellendülés is következett, ami a migrációra is nagy hatással volt.
A 2000-es évben 471,465 törvényesen regisztrált bevándorló volt az országban, ma ez a szám 7,2 millióra rúg.
Albright, aki doktori disszertációját erről a témáról írta, úgy becsüli, a bevándorlók 20 százaléka lehet evangéliumi keresztény.
Az Igazságügyi Minisztérium Vallási Pluralizmus Megfigyelőközpontja által végzett legutóbbi hivatalos népszámlálás szerint Spanyolország lakosságának 1,96 százaléka volt protestáns 2018-ban, vagyis több mint 900 000 ember. Ez az 1998-ban mért szám mintegy tízszerese.
A protestáns népesség folyamatos növekedése egybeesik a templomba járó katolikusok számának folyamatos csökkenésével. A spanyolországi állami Szociológiai Kutatóközpont szerint
ma a spanyolok 62 százaléka vallja magát katolikusnak, szemben a 2000-es 85, és az 1975-ös 98 százalékkal.
A katolikusoknak csak körülbelül egyharmada gyakorolja aktívan a hitét.
Ez egy jelentős fejlemény egy olyan országban, ahol a katolicizmust évszázadokon keresztül szinte abszolút hatalommal azonosították – a spanyol inkvizíció hosszú, gyakran brutális korszakától kezdve Francisco Franco tábornok 36 éves diktatúrájáig, aki a rendszerét nemzeti-katolikusnak titulálta.
Napjainkban a spanyolországi 23 ezer katolikus parókiából hatezernek nincs főállású papja, és több gyülekezetnek be kellett zárnia, amikor papja meghalt, vagy nyugdíjba ment.
A lendület – a gyülekezetlátogatás és az energia tekintetében – a másik irányba halad, a pünkösdi és más evangéliumi gyülekezetek gyarapodó sora felé.
A gyülekezetek közül sokan bérelnek helyet a városok peremén elhelyezkedő ipari épületekben, megtöltve azokat buzgó híveikkel, a fenntartást költségeit pedig
a katolikus egyházzal szemben saját adományaikból állják.
A spanyol katolikus egyház 2020-ban 301 millió eurót (mintegy 109 milliárd forintnyi összeget) kapott a kormánnyal kötött megállapodás értelmében. Ezzel szemben a spanyol evangéliumi keresztények – bár jelenleg több mint 4500 bejegyzett istentiszteleti hellyel rendelkeznek – jelképes 462 ezer eurót (körülbelül 167 millió forintnyi összeget) kaptak ugyanazon évben.