Az üvegházhatású gázok és a mikroszemcsék mennyiségének mérséklődése olyan légköri változásokat hozott, amelyek intenzívebbé tették a csapadékot - írta a BBC hírportálja.

A tudósok szerint azonban nem valószínű, hogy a kibocsátás hosszú távú csökkenése hasonló katasztrofális következményekkel járna.

Kelet-Kína számos részét sújtotta jelentős árvíz 2020 júniusában és júliusában. A kutatók szerint az extrém nyári esők mintegy harmada írható a kibocsátáscsökkenés számlájára.

A Jangce folyóra 1961 óta a legnagyobb nyári esők zúdultak, az előző negyven év átlagához képest 79 százalékos volt a növekedés a két hónapban.

Számos tudományos kutatás foglalkozott az áradások okaival, egyesek szerint az Indiai-óceán szélsőséges viszonyai álltak a háttérben.

Egy nemzetközi kutatócsoport új tanulmánya azonban kimutatta, hogy az elmúlt negyven évben Kelet- és Közép-Kínában jelentősen kevesebb lett a nyári eső a légkörben lévő aeroszolmennyiség növekedése miatt.

Ezek a mikroszemcsék, melyeket a szén elégetéséhez kapcsolnak, megakadályozhatják a nagy viharok előfordulását, aminek eredményeképpen kevesebb eső esik.

A tanulmány szerint a lezárások pont az ellenkező hatást váltották ki. Az események láncolata, amely a járvány miatti leállást az áradásokhoz köti, azonban viszonylag összetett volt.

(Hetek/MTI)