Ez egy véleménycikk.

Hommonay Gergely nem a fantasztikus sikereiről, társadalmi jótéteményeiről és nemes küzdelmeiről volt híres, hanem az alja, ízléstelen és szándékosan megosztó, trollkodó megjegyzéseiről. Ennek ellenére mondom azt, hogy a 40-es éveiben járó aktivista halála tragikus és elszomorító. Minden emberhez méltatlanok azok a körülmények, ahogyan Homonnay élete véget ért, még akkor is, ha a sírját a hedonista életvitelével ő maga ásta.

Ismerőseinek, szeretteinek minden bizonnyal sok örömteli és kedves emléke is van róla, a hazai ellenzéki közszereplők azonban olyan mítoszt építenek köré, amilyet legutóbb talán az Egyesült Államokban láthattunk George Floyd halála kapcsán.

A sokszínűség élharcosa, bátor aktivista, aki egy befogadó Magyarországért küzdött. Olvashatjuk a politikusok facebookos megemlékezéseiből.

Mi sem áll távolabb az igazságtól. Ez az ember bejelentette, hogyan fog örömködni a magyar miniszterelnök halálán, s mennyire fertőzne meg koronavírussal fideszeseket. Egy biztos, nem a befogadás és elfogadás nagykövete volt sem itthon, sem Olaszországban.

Minden alkalmat megragadott, hogy a keresztényeken, konzervatívokon, vagy épp a gyereket vállaló szülőkön élcelődjön.

Persze mindenkinek megvan a joga csak a szépre emlékezni. A hazai emlékezők egy része azonban tovább ment ennél, és már mártírt is csináltak Homonnayból, akit Orbán gonosz és kirekesztő Magyarországa üldözött el, majd azt is sejtetik, mintha ez a rendszer ölette volna meg.

Eddig minden jel arra mutat, hogy az aktivistát saját szenvedélyei és kicsapongó életvitele ölte meg, ami minimum intő jel kell, hogy legyen mindannyiunk számára. Az élet túl rövid és esendő ahhoz, hogy azt félelemben, gyűlölködve és fogságban töltsük el.