Erre tesz kísérletet a Kreatív város – fenntartható vidék program, melynek létrejöttéről és eredményeiről Miszlivetz Ferenc professzorral, a kőszegi Felsőbbfokú Tanulmányok Intézetének főigazgatójával beszélgettünk a projekt elmúlt öt évét bemutató kötet megjelenése kapcsán.

Kőszeg tipikusan olyan település, amely valaha régiós központ volt, de a trianoni döntés nyomán a határszélre kerülve elvesztette jelentőségét, és csupán turisztikai vonzerejét tudta megőrizni. Budapesti kutatóként mi hozta önt éppen ide?

Történész-szociológusként mindig is nagyon érdekelt az a kérdés, hogyan alakul egy társadalom gazdasági-kulturális és más fejlődése – és nagyon hamar beleütköztem abba, hogy Magyarországon nem nagyon voltak igazi, várfallal körülvett városok, csak néhány a Felvidéken, Nyugat-Magyarországon és Erdélyben. Az foglalkoztatott, hogy mi minden történik a városokban; ott ugyanis halmozódik a tudás, a kultúra, a művészet, a politikai gondolatok és sok egyéb. Még a ’80-as években jártam ösztöndíjjal az angliai Sussexben, ahol megértettem valamit: van egy olyan gondolkodás a társadalomtudományokban – amely addig számomra ismeretlen volt –, hogy

legyünk közvetlenül segítségére a körülöttünk lévő társadalomnak.

A rendszerváltás körüli években azonban még sem az egyetemi, sem az akadémiai életben nem volt könnyű átvinni új elképzeléseket – szavak szintjén mindenki támogatott, de a megvalósítás rendre elakadt. Így kerültem 1991 őszén a Szombathelyen újonnan alakuló társadalomtudományi tanszék élére Pusztay János rektor meghívására, akivel az volt a tervünk, hogy európai egyetemet hozunk létre.

Ezt 1994 után egyre inkább ellehetetlenítette a régi rendszer híveinek visszaszivárgása, így végül önálló alapítvánnyal pályáztunk tovább, közben pedig Kőszegen is elkezdtünk nyári egyetemeket és sok-sok programot szervezni a diákokkal. Nagyon szerettünk idejönni – már csak a régi „velemi hétvégék” emléke okán is –, és 2001-től gyakorlatilag a nagy EU-s pályázatokat már mind az itt megálmodott Európa-ház köré építettük. A kőszegiek pedig szívesen fogadtak minket.
 
 

Miután otthagyta a szombathelyi intézetet, hogyan indult el a Kreatív város – fenntartható vidék, azaz a Kraft-program?

A rendszerváltás előtt alakult szellemi műhely gondolatai, a velemi hétvégéken elhangzott előadások és megfogalmazott elképzelések továbbra is bennünk éltek, és 2011-ben egy találkozó alkalmával, 2012 augusztusában pedig itt a helyszíneket bejárva is elmondtam a konkrét helyi terveinket a miniszterelnöknek, aki szintén tagja volt a régi kutatócsoportunknak.

Ő egyből értette a koncepciónkat.

Beadtuk a javaslatunkat, majd Navracsics Tibor ösztönzésére, sok-sok szakember, építészek és mások közreműködésével előterjesztettük a Kraft-programot – a kormány pedig elfogadta, hogy

Kőszeg példáján induljon el egy átfogó fejlesztés, amely nemcsak megment patinás épületeket, hanem funkcióval is felruházza azokat, és így újra bekapcsolja őket a város életébe.

Egy korábbi írásában szembeállította egymással Szombathely és Kőszeg példáját – mitől más itt a közeg, ami lehetővé tette mind a tudományos, mind a városi fejlesztéseket?

Ennek több oka van, ami a két település történetére vezethető vissza. Szombathelyen a második világháborús bombázások következtében jórészt megszűnt a városi miliő, míg Kőszegen megmaradt – többek közt a várat sem tudták elpusztítani sem a törökök, sem a világháborúk. Szombathelyen hosszú ideig nem sikerült egyetemet és színházat létrehozni, míg Kőszeg mindvégig megőrizte polgári és iskolavárosi mentalitását, még ha az infrastruktúrák a méretből fakadóan hiányoztak is.

És ahogy említettem, a felsőoktatásban is bekövetkezett visszarendeződés miatt a kilencvenes évek közepétől gyakorlatilag a sikertelenség volt a „cél” a főiskolán: mert akkor nem kellett semmit letenni az asztalra, küzdeni, proaktívnak lenni, hanem csak panaszkodni – és nagyvárosként megvolt a minimális túléléshez szükséges támogatás. Így aztán minden kiugró eredmény elemi érdekeket sértett. A diákok és a kollégák nagy része természetesen örült a fejlődésnek, és a kőszegi kitelepüléseknek volt egy varázsa. Az akkori polgármester pedig azt mondta:

tárt karokkal várnak mindenkit, aki szereti a várost, gondolatokat hoz ide, és meg is tudja valósítani azokat.

Kőszegen emellett mindig is megmaradt a protestáns szellemiség, amelyet nem tudott az ellenreformáció elfojtani, ugyanígy a többnyelvűség és a határmentiség is, és az identitásra való jó értelemben vett büszkeség – ezek mind hozzájárultak ahhoz, hogy az alapítvány, majd az intézet itt otthonra talált.

A határmentiség ezek szerint inkább erőforrás, mint hátrány? Hiszen Trianon után épp ez a földrajzi helyzete sodorta perifériára a várost. 

Ez összetett dolog. Trianonnal valóban megszűnt a város központi szerepe, de éppen emiatt volna jelentősége a megyeszékhellyel való szorosabb együttműködésnek. Ezt a Szombathely–Kőszeg tengelyt nem én találtam ki, de bennem is mindig egységet alkot a kettő, és sok jó közvetlen kapcsolat fűzi össze az embereket köztük. Azt szokták mondani: Szombathelyben a legszebb Kőszeg – ugyanakkor oda járunk bevásárolni, vagy kórházba, szükségünk van Szombathelyre és az intézményeire. Emellett a Kraft-program nemcsak Kőszegről szól: az egész nyugat-dunántúli régióra, sőt a határokon túlra is kiterjed. Ha a régió egészét próbálnánk meg fejleszteni, akkor

ebből olyan sikertörténet lenne, amely kipótolná a történelmi hiányokat, és az egész ország számára húzóerőt jelentene.

Az intézet egyik feladata ezen belül épp a határokon átívelő kapcsolatok újragondolása, és ebben nemcsak az osztrákokkal, hanem a horvátokkal, szlovénekkel is együttműködünk, sőt a példánk már más európai kisvárosokban és mikrorégiókban is követőkre talált. Szintén a határmentiségnek köszönhető, hogy a szocializmus idején bár fejlesztések sem nagyon történtek a városban, de ezzel együtt az építészeti arculata sem változott, s ma éppen ez a vonzereje: a külföldi kutatók számára Oxford, Brugge vagy Heidelberg egyetemvárosi hangulatát idézi, és inspiráló környezetet kínál mindenféle alkotótevékenységhez.

A Kraft-program segítségével Kőszegen eddig megújult az intézetnek otthont adó Európa-ház, a vár 13. századi Öregtornya, a szomszédos Szemző-ház – Görög Sándor holokauszttúlélő, akadémikus nagyszüleinek háza –, az úgynevezett Sgraffitós ház, valamint Hotel Benedict néven a volt bencés rendház. Ezekben kutatószobák, könyv- és médiatárak, kiállító- és előadótermek, irodák kaptak helyet, a rendházban pedig az intézet kutatóin és előadóin kívül bárki más is megszállhat… Mi van még a tarsolyban?

Hamarosan átadjuk az utolsó pillanatban megmentett Festetics–Chernel-palota felújított épületét kutatási és közösségi célokra, a volt bálházat – amelyben még Liszt Ferenc is koncertezett – mint rendezvényközpontot, a második világháború után gazdátlanná vált és nagyon leromlott állapotú zsinagógát, valamint terveink közt szerepel a volt MÁV-gyermekotthon teljes körű építészeti és funkcionális felújítása.

E két utóbbi teljesen új dimenziót ad mind a mi munkánknak, mind Kőszegnek.

Szerintem méltó dolog, hogy egy ilyen kis határszéli városban is bemutassuk, hogyan élt és dolgozott a kis létszámú zsidó közösség, s hogyan vetettek véget ennek a holokauszt még nem teljesen feltárt itteni eseményei. A volt gyermekotthonba tervezett funkciókról pedig majd akkor mesélek részletesen, ha a tendert valaki megnyeri.
 
 

Mindez a helyi, regionális és nemzetközi tudományos-kulturális tevékenység és fejlesztés hogyan tud kapcsolódni az itt élő emberekhez? Hogyan tudja ösztönözni a helyben maradást és vonzóvá, pezsgővé tenni a kisvárosi életet?

Ez több csatornán keresztül is megtörténik. Úgy gondoljuk, hogy minél jobban ismeri az ember azt a helyet, közeget, ahol él és dolgozik, annál jobban érti a jelenét és látja a jövőjét.

Ezért tárjuk fel és mutatjuk be a város korábbi aktív szereplőinek életét és rendkívüli eredményeit – például a genetika törvényszerűségeit felfedező Festetics Imréét, vagy éppen a zsinagógát építtető Schey Fülöpét –, azokat az épületeket, amelyekben mindezek a sorsok lejátszódtak, és keressük a kapcsolatot a jelennel is,

hiszen az elődök mai leszármazottai köztünk élnek, és rengeteget lehet tőlük tanulni.

Ezenkívül magát a tudományt is igyekszünk kivinni az emberek közé: rendezvények, kezdeményezések formájában bevonva a kőszegieket – és ezeket a helyiek nagyon szeretik. A fejlesztéseink ösztönzik a minőségi turizmust, és a privát beruházások számára is felhajtóerőt jelentenek.

Mára kulturális intézmények részéről is van egy ideáramlás, sőt azok körében is keresetté vált Kőszeg, akik húsz éve még kinevettek, hogy mit akarok itt. Mindezek együtt már képesek olyan környezetet teremteni, amelyek a városi és a vidéki élet előnyeit egyszerre kínálják bármely generációnak.

Az intézetről

A kőszegi Felsőbbfokú Tanulmányok Intézete az egyetemi szint fölötti tudományos élet színtere, ahol helyi, közép-európai és a világ számos más tájáról érkező kutatók végezhetnek elmélyült munkát. Ennek a mindennapokban megtérülő hasznossága érdekében a lehető legtöbb tudomány-, sőt művészeti ágat összefogva, egymástól tanulva és egymás eredményeit alkalmazva törekszenek válaszokat találni a mai kor kihívásaira, és ezeket a válaszokat gyakorlati módon – helyi fejlesztések, beruházások és a nagyközönséggel való sokoldalú érintkezés révén – beforgatni a társadalom életébe.